Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
78 Hornyák Árpád férfit arra, hogy Magyarország két szép szeméért olyan útra lépjen, amely a kisantant garanciájának gyengüléséhez és Magyarország erősödéséhez vezet? Pusztán azt, hogy Jugoszlávia a harmadik helyre kerül a magyarok revíziós listáján, Belgrádban nyilván nem tekintik elegendő kompenzációnak. Senki sem hinne a magyar biztosítékoknak, hogy Budapest végleg letett követeléseiről Jugoszláviával szemben. Egyedül egy harmadik fél részéről gyakorolt erős nyomás kényszeríthetné Jugoszláviát az említett útra. A kérdés már csak az, hogy ki lenne az a hatalom? Heeren a magyar fenyegetést akkor tartotta volna időszerűnek, ha Olaszország teljes súlyával Magyarország mellé állna. Ettől azonban 1935 végén, az abesszíniái kaland kellős közepén Jugoszláviának kevésbé kellett tartania, mint korábban bármikor. Ily módon Heeren szerint egyedül Németország tudna egy feltételezett esetben megfelelő nyomást gyakorolni Belgrádra.32 Nézete szerint a kibékülés a német-lengyel közeledés mintájára fokozatosan történhetne. Ennek érdekében pedig nem kell mást tenni, mint arra törekedni, hogy a tűszúrások, a kölcsönös gyanúsítgatások megszűnjenek. Ha például Horvátországban valami történik, azt a magyar sajtó ne kapja fel mindjárt szerbellenes éllel, a szerb körökben pedig verjen gyökeret az a meggyőződés, amely szerint Magyarország nem számít arra, hogy a horvát-szerb viszályból kifolyólag Jugoszlávia szétesik.33 A berlini vezetés 1936 elején elérkezettnek látta az időt, hogy újabb lépéseket tegyen Belgrád és Budapest viszonyának javítására.34 A magyar kormány szívesen vette a német közreműködést, de nem közvetlen német kormányközvetítést kívánt. Inkább azt, hogy Németország olyan módon érvényesítse befolyását a jugoszláv kormányra, hogy az megértőbb legyen a magyar kívánságokkal szemben, különösen a kisebbségi kérdésekben.35 Annak érdekében, hogy kormánya ilyen irányban lépéseket tudjon tenni, Göring ismerni akarta a magyar kéréseket. Nyomatékosan kérte: a magyar kormány közölje vele pontokba szedve a jugoszlávokkal szemben támasztott kívánságait, oly mértékre redukálva ezeket, amelyek teljesíthetősége a valószínűség határain belül van, ő pedig megfogja kísérelni, hogy ilyen értelemben hasson a jugoszlávokra.36 A kapcsolatok javítására irányuló szándék „beharangozására” Stojadinovic március 8-i parlamenti expozéja adta meg az alaphangot. Ebben kijelentette, hogy a Duna-medence gazdasági konszolidációja érdekében hajlandó Magyarországgal is együttmű32 DGFP. C/4. 878-880. p. Heeren jelentése, 1935. december 3. 33 MOL K 63-133-1935-16/1-11/4. 294/pol-1935. 34 Lásd a Göring és Sztójay 1936. január 27-én folytatott beszélgetéséről készült feljegyzést. MOL K 63-137-1936-16/7 400/pol.-1936. 35 A magyar kormány (Gömbös) már évekkel korábban kifejtette a budapesti német követség egyik munkatársának, hogy a kisantantállamok közül Jugoszláviával vannak a legkisebb differenciák. Csak egy aránylag szűk határ menti területet kívánnak visszaszerezni a Vajdaság északi részén, amelynek magyar a lakossága. Amennyiben ez megvalósulna, nem lenne semmilyen vitapont a két állam között, mivel Magyarország nem tart igényt Horvátországra. Wilhelmstrasse. 87. p. Karl Schnurre követségi tanácsos feljegyzése Gömbössel folytatott megbeszélésről. 1934. november 2. 36 MOL K 63-137-1936-16/7 400/pol.-1936. Sztójay március 6-án adta át Göringnek az általa korábban kért összeállítást, melyben felsorolta mindazokat a pontokat, amelyek „súrlódási felületet képeznek” Magyarország és Jugoszlávia között. Német feljegyzés szerint ezek a követelések főleg kisebbségi, útlevél- és határ(átlépési)kérdésekre vonatkoztak, és Sztójay nem említett semmilyen területi kérdést. DGFP. C/4. 1167-1168. p. Bülow memoranduma 1936. február 21.; Sztójay 1936. március 16-án A német külügyminisztérium II. osztályának helyettes vezetője, Cecil Renthe-Fink Sztójayval 1936. március 16-án folytatott beszélgetéséről készült feljegyzésében beszámol Sztójay megjegyzéséről, miszerint: Göring miniszterelnök azt várta Stojadinovictól, hogy a magyar félhez hasonlóan állítsa össze azokat a pontokat, amelyek rendezését fontosnak tartja. Sztójay kijelentette, hogy Magyarország kész eleget tenni a jugoszláv kívánságoknak, amennyiben Jugoszlávia teljesíti a magyar kéréseket. DGFP. C/5. 172. p.
