Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
A romániai magyar elit generációs csoportjainak integrációs viszonyrendszere 65 terhet jelentettek. Majd az 1955-ös rehabitálás után, 1957-1959 között ugyanez ismétlődött meg a magyar nacionalizmus elleni küzdelem jegyében. Az erdélyi baloldali hagyomány a hatvanas évekre nem csak annak magyar és zsidó kisebbségi emancipációs tartalma miatt vált használhatatlanná a román pártvezetés számára. Ehhez hozzájárult a XX. kongresszus desztalinizációs ideológiájának átvételére vonatkozó igény is. De az alapvető konfliktust abban látom, hogy mfg a baloldali magyar kommunisták a szocializmusban mint jövőképben és megvalósítandó társadalomban gondolkodtak, addig a román pártvezetés számára 1944-1955 között alapkérdés a román államiság konszolidációja, újraegységesítése volt. Ezt követően pedig az államközpontú felzárkózási stratégia indult be, amelyben a „szükségletek feletti diktatúra" és a modernizációhoz szükséges nemzetállami homogenizáció összekapcsolódott. 6.4. A hatvanas években a sajátos román szocialista fejlődés ideológiai megalapozásához új múltértelmezésre volt szükség. Hasonlóan a román kulturális életben elindult folyamatokhoz a kisebbségi magyar kultúrán belül is újraértelmezésekre került sor. Ebből a szempontból meghatározó fontosságú volt a Gáli Ernő a nemzetiségi hagyományok, a román polgári szociológia és az európai újbaloldal kérdésfelvetéseinek tematizálása.78 Gáli munkássága azonban nemcsak a romániai magyar kultúra, hanem a magyarországi korabeli nacionalizmus-nemzetiségi tanulmányok szempontjából is meghatározónak tekinthető. Ezzel párhuzamosan Bretter György nyelvi és fogalmi újraértelmezésével elindította marxizmustól való identifikációt, az addig elfogadott fogalmi nyelvből való kilépést. A romániai magyar irodalomtörténet magyarországi, majd a Kántor Lajos és Láng Gusztáv készítette összefoglalójával pedig a polgári irodalmi hagyományok és az Erdélyi Helikon s ezen keresztül a transzilvanizmus rehabilitációja is megindult.79 A romániai magyar kisebbségi kultúrát és intézményességet önálló entitásként próbálta felmutatni a - hetvenes években tervezett és első kötetét a nyolcvanas években megjelentető - Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, amelynek a munkálataiban különböző ideológiai oldalak és generációk vettek részt (Venczel József, Balogh Edgár, Dávid Gyula). 6.5. A nyolcvanas évek beszűkült lehetőségei között két eszmetörténeti jelenséget lehet kiemelni. A már többször említett Limes kör, illetve az Ellenpontok esetében egyszerre jelent meg az emberi jogi, polgári jogi aktivizmus és a magyar liberális hagyományok újrafelfedezése (Ara-Kovács Attila, Molnár Gusztáv, Egyed Péter, Fábián Ernő). Ezzel együtt, döntően Aradi József, Rostás Zoltán, Ágoston Hugó mediátori szerepének köszönhetően megindult a fiatal társadalomtudományokkal foglalkozó értelmiség körében egy addig nem létező szakosodás és a magyarországi szakirodalmon túlmutató tájékozódás, elsősorban a tudományelméletben és a kulturális antropológiában. 7. A lojalitásról és a közösségeszméről A tanulmányban már szó volt a lojalitás kérdéséről. Itt azonban szét kellene választani a politikai, a kulturális mezőket a mindennapi élet állami lojalitást érintő viszonyai-78 Nemzetiség - felelősség. írások Gáli Ernő emlékére. Szerk. Földes György-Gálfalvy Zsolt. Budapest, Napvilág, 2005. A kötetben található a Gáli Éva és Újvári Mária által összeállított életmű-bibliográfia is. 79 Kántor Lajos-Láng Gusztáv: A romániai magyar irodalom története 1944-1970. Bukarest, Kriterion, 1973; Pomogáts Béla: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983; A Helikon és az Erdélyi Szépműves Céh levelesládája 1924-1944. Közzéteszi Marosi Ildikó. Bukarest, Kriterion, 1980.
