Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

Integrációs modellek

48 Bárdi Nándor gondolkodású, a középosztályt és a magyar zsidóságot és potenciálisan a szociálde­mokráciát is integráló Bernády György és vele szemben Ugrón István, illetve Bethelen György pozicionálásában. Ez utóbbiak az arisztokrácia, a régi megyei elitek és az egy­házak támogatásával a magyar egység nevében szintén integrátori szerepben léptek fel. Csakhogy míg Bernády és hívei egy a romániai modernizációban részt kérő, azt dinami­záló plurális, önértékeiből építkező erdélyi - és magyar társadalomképből indultak ki, addig Grandpierre Emil és Bethlen György az egységes magyar nemzeti társadalom po­zícióőrzésében gondolkodott, az irredentizmus és a bolsevizmus vádja ellen egyaránt hadakozva, a meglévő társadalmi viszonyok fenntartása mellett kardoskodott. A századforduló, majd a két világháború közti Magyarországon jelen volt a moderni­zációs (a nagyvárosi tömegkultúrát honosító) szigetek és a rendies intézményrendszer feszültsége. Az innen kiszakított romániai magyar kisebbségi társadalmon belül a hú­szas évek közepétől ugyanez a modernitásigény-feszültség alárendelődött - a pozíció­szerzése érdekében diszkrimináló - román nemzetiségpolitikától való félelemnek. S mindez az egységőrzés nevében történt. (Jól tükrözi ezt a szórakoztató és a bulvár ki­adványok, valamint az országos napilapok eltérő kisebbségi társadalomképe. A Napke­leté. folyóirat megszűnése (1922), a Keleti Újság polgári radikális hangvételének átala­kulása (1924) is ezt az átalakulást, alárendelődést jelzi. Majd 1935-1940 között a ko­lozsvári Független Újság próbálja újra megjeleníteni a polgári tömegkultúra igényét, új­ra középpontba állítva azt a kisebbségi nyilvánosságban. Tegyük hozzá, hogy a partiu­­mi nagyvárosokban Temesvár, Arad, Nagyvárad mindvégig meghatározó.) A magyarság megszervezésével kapcsolatos vitákban három témában ütköztek a jobb- és balszárny, illetve a kulturális és politikai elitek véleményformálói. Az egyik a megszervezés prioritása volt: mi a fontosabb a magyar egység vagy a magyarság tel­jessége? Ez utóbbi alatt értve a magyar zsidóság és a munkásság megszervezését. Mindez azonban nemcsak a „történelmi osztályok” kisebbségi helyzetben is fennma­radt vezető szerepét veszélyeztette volna, hanem szemben állt a korabeli romániai és magyarországi közvéleményt egyaránt átható boisevizmusellenességgel és antiszemi­tizmussal. A másik kérdés a területi integráció problémája volt: a Partium, Kolozsvár és a Székelyföld politikai reprezentánsainak és sajtóorgánumainak befolyási harca an­nak érdekében, hogy a politikai és társadalmi intézményrendszerben és a nyilvános­ságban minél jobban pozícionálhassák regionális érdekeiket. Ebben Kolozsvár megte­remtette és megőrizte „fővárosi" szerepét. A harmadik értelmezés az Országos Ma­gyar Párt kisebbségpolitikai funkciója körül alakult ki. A pártvezetés összeegyeztethe­­tőnek ítélte meg a politikai párt és a magyar nemzetkisebbség legitim képviseletét. Ez utóbbi, mint kvázi önkormányzati szerepkör azonnal megkérdőjeleződött, ha a parla­menti csoport tagjainak egyéni érdekei vagy épp pártpolitikai kompromisszumok kerül­tek előtérbe a helyi magyar közösségek érdekeivel szemben. Védekezésül az „egység” retorikát és a „nemzetárulás" stigmatizációt használták. A húszas évek kisebbségi elitje a revíziós jövőképet dédelgette, de nyilvánosan a nemzeti autonómiát tűzte ki mint elérendő politikai célt. Ehhez Erdélyben különböző konkrét autonómiaterveket dolgoztak ki.21 A másik alternatív jövőkép a regionális poli­tikai, illetve kulturális ideológiák felépítése volt. Erdélyben a transzilvanizmus, Kárpát­alján az őslakos ideológia, Felvidéken a szlovenszkóiság gondolata, míg a Vajdaság­ban mint helyi irodalmi idea, a Szenteleky Kornél képviselte „colour local” jelent meg. 21 Bárdi Nándor: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, tervek az erdélyi kérdés rendezé­sére (1918-1940). In Források és stratégiák. Csíkszereda, Pro-Print, 1999, 29-113. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom