Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
POPELY ÁRPÁD A CSEMADOK MEGALAKULÁSA A MAGYAR KONZULI JELENTÉSEK TÜKRÉBEN A Csemadok, vagyis a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség 2005-ben megalakulásának immár 56. évfordulóját ünnepelte. Az 1949-ben Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven létrejött egyesület történetéről - beleértve ebbe a megalakulás körülményeit is - több mint fél évszázados fennállása ellenére mindmáig nem született tudományos igényű monografikus feldolgozás. A kommunista pártállam idején megjelent két kötet: a Varga János Csemadok-titkár összeállításában napvilágot látott A CSEMADOK 25 éve. 1949-1974 című emlékkönyv, valamint a Rácz Olivér által jegyzett A fáklya jegyében. V znamení fakle című kétnyelvű kiadvány ugyanis nem adott, s a korszak viszonyai között nem is adhatott objektív képet sem az egyesület történetéről, sem annak megalakulásáról.1 A kulturális egyesület fennállásának 25. évfordulója alkalmából, 1974-ben napvilágot látott közel 300 oldalas emlékkönyvben mindössze két szerző, Fábry István, a Csemadok létrehozásában tevékenyen közreműködő egykori Magyar Bizottság titkára, aki 1971-1972-ben az egyesület elnöki tisztségét is betöltötte, valamint Balázs Béla publicista, a Csemadok vezetőségi tagja emlékezett meg néhány mondat erejéig a megalakulás nehézségeiről. Mindkét szerző fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a szervezetnek két irányból jövő, s általuk azonos jelentőségűnek minősített támadással kellett szembenéznie: Elsősorban azok részéről, akik az alakulóban lévő egyesületben egyfajta magyar „érdekvédelmi” szervezetet képzeltek volna el. Ráadásul Fábry szerint ez váltotta ki a másik oldalról jövő ellenhatást azok részéről, akik attól tartottak, hogy az egyesület valamilyen Szüllő-Esterházy-féle „betyárkodó" kultúrtevékenységet fog folytatni. Fábry a Csemadok létrehozásának ellenzőit ezen túlmenően közös nevezőre hozta a „győzelmes február”, vagyis az 1948. februári kommunista hatalomátvétel ellenzőivel, azt sugallva ezzel, hogy kizárólag az egykori polgári pártok hívei között kell keresni a Csemadok megalakulásával nem szimpatizálókat.2 Az 1989-es rendszerváltást követő másfél évtized folyamán két kiadvány született, amelyek - noha elsősorban a Csemadok Érsekújvári járási szervezetének történetével, ill. a szervezetnek az 1968-as csehszlovákiai reformfolyamatban betöltött szerepével foglalkoznak - a Csemadoknak a somorjai Bibliotheca Hungaricában elhelyezett iratanyaga alapján már közöltek az egyesület megalakulásával kapcsolatos néhány dokumentumot is.3 1 A CSEMADOK 25 éve. 1949-1974. Összeáll. Varga János. Bratislava, Csemadok KB, 1974; Rácz Olivér: A fáklya jegyében. V znamení fakle. Bratislava, Madách, 1987. 2 A CSEMADOK... i. m. 63-64., 68. p. 3 Őszi Irma-Sidó Zoltán: Ötven év szolgálat. A Csemadok tevékenysége az Érsekújvári járásban 1949-1999. Dunaszerdahely, Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, 2000; Szabó Rezső: A Csemadok és a Prágai Tavasz. Pozsony, Kalligram, 2004.
