Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
BARDI NÁNDOR A ROMÁNIAI MAGYAR ELIT GENERÁCIÓS CSOPORTJAINAK INTEGRÁCIÓS VISZONYRENDSZERE (1918-1989) Etnopolitikai szempontból a magyar kisebbségek története megközelíthető a konfliktusok külső kezelése felől (magyarságpolitikák) és a kisebbségi elitek útkeresésének irányából (kisebbségpolitikák) is. Ez utóbbi tekintetében a mindenkori kisebbségi elit belső és külső viszonyrendszere a meghatározó. Pontosabban az, hogy ezen belül milyen integrációs-kooperációs tevékenységet folytat. Ebben a tanulmányban ahhoz keresek értelmezési kereteket, hogy a romániai magyar kisebbségi elit esetében ez az önépítő stratégia1 hogyan változott az 1920-as évektől a nyolcvanas évek végéig. A kisebbségi elitek milyen tapasztalatokat szereztek integrációs viszonylataikban?2 Hogyan alakult ki a ma kanonizált kisebbségpolitikai beszédmód? Az utóbbinak része a külön társadalom képe, a közös cél képzete és az ennek a politikai jövőképnek alárendelt cselekvési elvárássor. Mivel mindez egy tágabb, a kisebbségi társadalom működését leíró keretrendszerhez illeszkedik, előbb ezt mutatom be (1.). Ezt követően ennek egyik elemét, a generációs csoportokat bontom ki (2.). A tanulmány döntő része azzal foglalkozik, hogy az egyes generációs csoportok a négy általam legfontosabbnak tartott viszonylatban milyen politikai stratégiákat fogalmaztak meg (3-6.) A kontextualizálást középpontba állító tanulmányom végén néhány etnopolitikai tapasztalatot emelek ki (7.). 1. A közép-európai magyar nemzetkisebbségi töredéktársadalmak értelmezési keretei3 A következőkben röviden vázolt szempontrendszer egyes elemei más tanulmányaimban már bemutatásra kerültek.4 Itt most a teljes kifejtés igénye nélkül az egész „mo-1 Itt a nemzetépi'tés és a társadalomépítés összefüggéseire gondolok, melyek közül az utóbbiaknak tulajdonítok döntő szerepet. Mert ha azt mondjuk, hogy a magyar kisebbségi közösségeket a nemzeti elem (a nacionalizmus történeti és kulturális formaváltozásai) szervezik, akkor egy társadalmi jelenségről és nem valamiféle a priori fogalomról van szó. Tehát ez alatt az önépítés alatt olyan társadalomszervezést értek, amelyet a nemzeti közösséghez való tartozás határoz meg. 2 Az értelmezési keretek és a kulcsprobléma „kereső” felvetése jelzi: itt az eddigi ismereteink összegzésén túl elsősorban a hiányzó kutatások kérdésfelvetéseit próbálom sorra venni annak érdekében, hogy kifejezetten az integrációs viszonyok kutatása elkezdődhessen és szembesüljünk az alapkutatások (bibliográfiák, repertóriumok, forráskiadás, biográfiák) hiányával. 3 A nemzetkisebbségi elem arra utal, hogy egy szélesebb körű (összmagyar) nemzettudat szervezi az adott országban élő, magukat magyarnak vallók csoportját. Egy adott, szélesebb közös azonosságtudattal bíró csoport az adott országban sajátos kisebbségi helyzetben élő csoportjáról van szó. A töredéktársadalom pedig a társadalomszerveződés torz és hiányos voltára utal. 4 Tény és való. Pozsony, Kalligram, 2004, 271 p.; Összezárkózás és szétfejlődés. Kísérlet a magyar kisebbségek történetének periodizációjára. In Nemzet a társadalomban. Szerk. Fedinec Csilla. Budapest, TLA, 2004, 251-274. p.; Generation Groups in the History of Hungarian Minority Elites. Regio, 2005,109-124. p.
