Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
A megyésľtés előkészítése és a nemzetiségi kérdés Romániában (1968) 413 giók magyar lakosságának körében, érvel Chivu Stoica: „Ha több megyét hozunk létre a Székelyföldön, ez különböző vitákra fog lehetőséget adni, mert más településeken is élnek kompakt tömbben magyarok, és azok is feltennék a kérdést, hogy miért csak ott [Székelyföld] hoznak létre több megyét.”34 A másik ellenérv az volt, hogy a visszaállított székely megyék kiterjedésük és gazdasági adottságaik miatt nem lennének gazdaságilag élet- és versenyképesek a többi megyével. A Székelyföld gazdasági lemaradását a párt rovására író véleményt is elutasítják a gyűlés résztvevői, feszült hangulatot teremtve ezzel Alexandru Drághici és a pártvezetés többi tagja között. A Ceauçecu mellett felsorakozó pártvezetés minden tagja, beleértve a magyar származású Fazekas Jánost is, elutasítja Drághici vádjait azzal érvelve, hogy más régiók is hasonló helyzetben vannak. A gyűlés végére Drághici teljesen elszigetelődött, javaslatait elvetették.35 36 A drághici javaslatok után immár csak a kis, illetve a nagy székely megye mellett vagy ellen hangzanak el érvelések javaslatok. A nagy székely megye ellen gyakorlatilag csak losif Banc emel kifogásokat, nemcsak gazdasági, hanem kisebbségpolitikai érveket is felhozva: „A magyar nemzetiségi sajátosság nem kellene, hogy megyésitési alapkritérium legyen.”35 A Banc után nyilatkozó pártvezetők viszont már nem láttak veszélyt egy jövendőbeli „nagy székely megye” létrehozásában. Leonte Ráutu meglátása szerint nagy magyar megye nem fog elszigetelődést eredményezni, sőt kedvezően fog hatni a nemzetiségi kérdésre, és javítani fogja az ország nemzetközi megítélését is.37 Az ülés érdekes pontja az egyetlen magyar származású résztvevő, Fazekas János felszólalása. Fazekas taktikázva, mérsékelt hangnemben a 35 megyés tervezet és a nagy székely megye mellett foglal állást, valamint a marxi és lenini nemzetiségi politika alapelvei betartásának fontosságát hangsúlyozta. Ez garantálná az ország magyar lakosságának jó hangulatát. Ellenezte Banc azon megjegyzését, hogy a nemzetiségi kérdést nem kell külön figyelembe részesíteni a megyésľtés előkésztésében. Ötvözni kell a történelmi hagyományokat a jelenlegi állapotokkal. „A magyar lakosság hangulata most kitűnő, szoros kapcsolatban állok a magyarsággal, meg kell őriznünk ezt a jó hangulatot.”38 Áron Pumnul szavaival érvelt, aki az évszázados román-magyar együttélésre hivatkozott. „Erdélyben a román a magyar nélkül, a magyar pedig a román nélkül képtelen élni és dolgozni."39 Igazat adott ugyan Drághicinek abban, hogy a székely területek gazdaságilag elhanyagoltak, de országos jelenségnek tartotta, utalva Moldova egyes gazdaságilag elma-34 Uo. 18. f. 35 A Ceauçescu mellett felsorakozó pártvezetés és az Alexandru Drághici közötti ellentétek a megyésftési vitákon túllépő, mélyebb kontextusban gyökereznek. Ceauçescu a hatalom megszerzése után tudatosan próbálta félreállítani azokat a régi pártvezéreket, akik potenciális veszélyt jelenthettek számára. A Gheorghiu-Dej utódlásáért folytatott belső harcban Drághici erős ellenfélnek bizonyult. Georghiu-Dej halála után sokan a pártfőtitkári cím várományosaként tekintettek rá. Ceauçescu 1965-ben sikeresen eltávolította Drághiciet a belügyminisztériumi székből. Ugyanekkor rehabilitálták Lucretiu Pâtrâçcanut, és elítélték a belügyminisztérium, a Securitate és implicite a Drághici által elkövetett hatalmi visszaéléseket. A Drághici és Ceauçecu közötti ellentét tehát a megyésitési előkészületek alatt is folyamatosan jelen van, gyakran komoly szóváltást eredményezve. 1968 végére Ceauçescunak sikerült félreállítania az azt megelőző időszak befolyásos pártvezetőit, Alexandru Gdrághicit, Gheorghe Apostolt és Chivu Stoicát. Részletesebben lásd Pavel Câmpeanu: Ceauçescu, anii numárätorii inverse. Bucureçti, Polirom, 2002; Deletant i. m. 36 ANDB, fond CC-PCR Cancelarie, 191/1967 dos. 14. f. 37 Uo. 23. f. 38 Uo. 26-29. f. 39 Uo. Aron Pumnul (1818-1866) román nyelvész és irodalomtörténész. 1846-ban Balázsfalván tanít filozófiát. Az 1848/49-es forradalom idején az erdélyi románok aktív szellemi irányítója. Később Csernovicban tanít román és német irodalmat, ahol a híres román költő, Mihai Eminescu is a tanítványai közé tartozott.
