Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)

Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években

Integrálódó kisebbség? 397 lenlevők egy tanárnak tettek fel: „Hogyan irányítja a fiatalok hazafias szellemben való nevelését?’’, „Hogyan lehet elválasztani az iskolát az egyháztól?”, „Hogyan viszonyul­nak a szülők a kötelező beszolgáltatáshoz, és hogyan viszonyulnak a gyermekeikhez ezzel kapcsolatban?”. A válasz: „Gyűléseket tartanak a többi tanárral, hogy eldöntsék, hogyan foglalkozzanak az órákon azzal, hogy kivonják a gyermekeket a miszticizmus befolyása alól, és megpróbálják hazafias szellemben nevelni a tanulókat. Megpróbál­ják minden módon kivonni őket az egyház befolyása alól, lekötve minden idejüket.”52 Egy másik tanárt is, akit a „missziós” területnek számító katolikus faluba, Oklándra neveztek ki, megkérdeztek az iskola és az egyház közötti kapcsolatról, ő pedig ügye­sen átment a vizsgán: „Ezen a téren nagyon komoly eredményeket értünk el, például húsvétkor a tanulók 90-95%-a megjelent az iskolában.”53 Kevésbé brillírozott azonban a marosvásárhelyi, Simó Gézáról elnevezett bútorgyár egyik dolgozója azon a megmérettetésen, amelyet 1955. június 26-án a párt Tartomá­nyi Bizottsága általi ülésen tartottak. Ő ugyan bizonygatta, hogy „nem hisz a miszticiz­musban és nem jár templomba”, de egy szomszédja feljelentésének köszönhetően Ion Ra^iu párthivatalnoknak sikerült hazugságon érnie a jelöltet: „És akkor mivel magya­rázza azt, hogy tavaly nem jelent meg a munkahelyén húsvét napján?"54 Mivel a párt társadalmi összetétele minél nagyobb számú munkás belépését igé­nyelte, ez a nem éppen szilárd meggyőződéséről tanúságot tevő jelölt is felvehetőnek bizonyult. Semmilyen engedményt sem lehetett tenni azonban „a múlt rendszer marad­ványainak”. Az élelmiszeripari vállalat ifjú részlegvezetőjét, aki egy „kispolgári család­dal” lakott együtt, a következő tanáccsal látták el sikeres vizsgája után: „Az elvtársnő tartsa magát távol a kispolgári társaságtól és vigyázzon, ne kerüljön a befolyása alá.’’55 A hagyományos értékeknek (ez esetben a férfiak domináns szerepének) és az új gyakorlatnak (a válásnak) a példamutató együttélése világlik ki egy földműves vizsgá­jából, akit megkérdeznek, miért vált el, megjegyzések sorát váltva ki ezzel falujában: „Másfél évet éltünk együtt, de az asszony nem foglalkozott velem, elhanyagolt, és nem igyekezett a házimunkában sem. így aztán mindenki ment tovább a maga útján.”56 A magyar elit közvetítői szerepe a nemzetiségi konfliktusok kezelésében 1952-1957 A MAT nómenklatúrája által ellátott legfontosabb feladat a központ és a periféria kö­zötti közvetítés volt. Ez a közvetítés, amely hivatalnokok, gyárigazgatók és állambizton­sági felelősök Bukarest és a tartományi székhely közötti állandó jövésmenésében nyil­vánult meg, azonban meglehetősen ritkán vezetett el a központtal való nyílt konfliktus­vállalásig. Egy olyan nagyjelentőségű kérdésben, mint az új alkotmány által kilátásba helyezett tartományi statútum például a központ határozottan elutasított minden elfo­gadására irányuló helyi nyomást: a MAT nem rendelkezhetett semmilyen, a többi régi­ótól eltérő státussal. Az alapvető politikai irányelvek és az intézményi jellegű kérdések tekintetében tehát a helyi elitnek soha nem volt lehetősége befolyást gyakorolni egy 52 Uo. 210. f. 53 Uo. 219. f. 54 Uo. 233. f. 55 Uo. 236. f. 56 Uo. 242. f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom