Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
Integrálódó kisebbség? 395 etnikai szempontból, ugyanakkor generációs és társadalmi profil szempontjából is megújított pártapparátus felépítésének.44 Az ötvenes évek végén már korántsem volt igazolható az a hivatalos propaganda, mely a pártot a munkásosztály előőrseként festette le. Egy 1957. márciusi, a Tartományi Bizottság megrendelésére készített titkos statisztikából meglepő kép bontakozik ki: a munkások nagy többsége nem volt RMP-tag, hanem ellenségesen viszonyult mindenféle politikai mobilizációs módszerhez.45 Ezt ábrázolja az alábbi táblázat, amely a munkások párt általi „lefedettségét” mutatja a MAT néhány járásában: Járás Munkás Ebből párttag% Marosvásárhely municípium 10 577 1 851 17,5 Szászrégen 5 388 783 14,5 Maroshévíz 5 312 795 15,0 Gyergyószentmiklós 3 328 396 11,9 Kézdivásárhely 4 349 591 13,6 Erdőszentgyörgy 1 551 365 23,5 Sepsiszentgyörgy 5 375 1 953 36,3 MAT összesen 48 124 9 337 19,5 A legnagyobb számú munkáskoncentráció jellemezte Marosvásárhelyre vonatkozó adat különösen fontosnak bizonyul a tagság társadalmi-foglalkozási profilelemzése szempontjából. Míg a negyvenes évek második felében és az ötvenes évek elején ezek többsége kézműves, közalkalmazott (tanár, községi hivatalnok stb.) vagy munkás volt, kevesebb mint tíz évvel később, 1960-ban a majdnem háromezer alacsony iskolázottsággal rendelkező munkás mellett több mint 500 egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezőt találunk: például 129 orvost, 155 egyetemi oktatót, több mint 60 mérnököt/tervezőt és 25 közgazdászt.46 Ezen felül mintegy száz középiskolai tanár és több mint ezer hivatalnok jelenléte a városi pártbizottságban azt jelentette, hogy alig 15 év alatt az RMP a társadalom által kirekesztettek, üldözöttek pártjából az új rendszer nyerteseinek, az új állam elitjének pártjává vált; mindez természetesen nemcsak a MAT-ra, hanem az ország több részére is vonatkozik. Az elit mint ideológiai mező: rítusok és szerepzavarok Miután ezt a sajátos elitet kvantitatív vizsgálatnak vetettem alá, egy másik fontos keresztmetszetet szeretnék illusztrálni: a MAT politikai elitjének „kvalitatív” működését, vagyis mindaz, amit Caterina Clark és David Hoffmann sztálinista „kulturális ökoszisztémaként”47 határoztak meg. Az ideológiai mezőt egy sor kulturális kód, magatartásnorma és rituális alkotja, amelyben egybevegyültek a szovjet típusú totalitárius modernitás egyes elemei (a haladás ideológiája, az állam és a párt démiurgoszi szerepe, a kollektivizmus eszméje) a harmincas évektől kezdődően újra felfedezett orosz nemzeti történelmi/kulturális örökség töredékeivel. 44 I960 decemberében a MAT-ban nyilvántartott kb. 22 ezer párttagból több, mint 40%-a 1957 és 1960 között lépett be. Kevesebb mint egynegyedük (szám szerint 4081) lépett be az 1946-os választások előtt, és csak 7-en számítottak illegalistának. ANDJM, fond 1134, dós. 269/1960, 1-2. f. 45 A táblázat forrása: ANDJM, fond 1134, dós. 174/1957, 193-194. f. 46 ANDJM, fond 1134, dós. 269/1960, 2. f. 47 David L Hoffmann: Stalinist values. The cultural norms of the Soviet modernity (1917-1941), Ithaca&london, Cornell UP, 2003, 4-5. p.
