Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Az új baloldali magyar értelmiség az ötvenes-hatvana években
386 Stefano Bottoni A párttagok számának alakulása az ötvenes években A MAT-i pártbizottságot 1952 nyarán, az új tartomány létrehozásával egy időben nevezte ki a Román Munkáspárt Központi Vezetősége (RMP KV). A centralizált állam keretei között relatíve széles körű kompetenciákkal bíró intézmény jött létre. Azon felül, hogy a központi hatalom és a helyi kormányszervek közötti fő transzmissziós szíj szerepét látta el, állandó ideológiai ellenőrzést folytatott nemcsak a párttagjai, hanem az egész régió fölött. A tagság etnikai, társadalmi és területi összetételének alakulását a Tartományi Pártbizottság iratainak összehasonlító elemzésén keresztül rekonstruálhatjuk. Az egybevetés az 1952-1960 közötti évekre és csak a MAT-ra vonatkozik, mivel az ezt megelőző (Maros és Sztálin tartományok, 1950-1952) és a helyében kialakuló (Maros-Magyar Autonóm Tartomány, 1961-1968) területi egységekre vonatkozó adatok nem hasonlíthatóak össze a közigazgatási határok gyakori változása miatt. További módszertani nehézséget jelent a pontos elemzésben a szovjet mintára bevezetett párttag-jelöltség, ami az 1948-1952 közötti belső tisztogatásokat követően újrainduló regrutációs folyamatot szabályozta. Az ötvenes évek végén a jelöltek a párttagok több mint egynegyedét tették ki; nagy létszámukon felül nemzetiségi összetételük is indokolttá teszi, hogy beemeljük őket a mintába. Az első kiemelendő adat mindenképpen annak az állománynak (tagoknak és tagjelölteknek) a rendkívül alacsony száma, amelyre a párt számíthatott az általunk elemzett időszakban. Ez a tartomány összlakossága mintegy 3 százalékának felelt meg.4 1953. január 1954. január 1954. augusztus 1955. március 1957. május 1958. december 1959. december Tagok, tagjelöltek 21 598 20 290 19 588 20 960 23 687 24 882 26 945 MAT lakosságának arányában (%-ban)53,0 2,8 2,7 2,9 3,2 3,3 3,5 Az 1954 nyarán elért negatív csúcs a magyar-román kapcsolatoknak azt a viharos időszakát tükrözte, amelyet nemcsak a pártközi politikai feszültségek (pl. Gheorghiu-Dej ellenszenve a Nagy Imre vezette reformkurzus iránt6), hanem egy lehetséges határrevízióról Erdélyben terjengő rémhírek is jeleztek. Az RMP KB által 1953 októberében elrendelt párttagságikönyv-felülvizsgálat és -csere következtében a beiratkozási nyilvántartásból 1954-ben majdnem kétezer személyt töröltek.7 Az ötvenes évek második felét viszont a párttagfelvétel fokozatos liberalizálása jellemezte. Miközben az 1954 és 1956 között eltelt három évben 2348 jelöltséget hagytak csak jóvá, 1959-1960 között a pártba befogadott új jelöltek száma majdnem elérte a hatezret.8 4 A párttagok számáról és összetételéről szóló elemzés forrásai: Arhivele Nationale Directia Judeteaná Mure? (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, továbbiakban: - ANDJ Mure?), fond 1134 (Comitetul Regional al PCR Mure? 1950-1968), dosar 51/1952, 93/1954, 122/1955, 176/1957, 223/1959, 229/1959, 269/1960. 5 Recensâmîntulpopulapei din 21 februárié 1956, 4 vol. Bucureçti, Directia Centralä de Statisticä, 1960; Anuarul statistic al Regiunii Autonome Maghiare 1960 - A Magyar Autonóm Tartomány statisztikai évkönyve 1960. Bucureçti, Directia centralä de statisticä - Directia regionalä de statisticä a R.A.M., 1960. 6 A magyar-román pártközi kapcsolatokról Sztálin halála után lásd Baráth Magdolna: Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról, 1953-1956. Budapest, Napvilág Kiadó, 2002, 235-237. p. 7 ANDJM, fond 1134, dós. 95/1954, 9. f. A párttagok száma 21 124-ről 19 588-ra csökkent. 8 ANDJM, fond 1134, dós. 269/1960, 1-2. f.
