Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
370 Gagyi József kítják ki a korszak fejlesztési szempontjainak megfelelően a községhatárokat és a községközpontokat. 1989 után hosszú, máig húzódó harc indult a városkörnyéki községek önállósulásáért8 és az erősebb települések9 önálló községgé válásáért. A már érvénytelenné vált fejlesztési elvek egyre nyomasztóbb terheitől való megszabadulásért, a területi-hatalmi viszonyok átrendezéséért folyik tovább a küzdelem. Az 1950-es, rajonálásnak nevezett szerkezetátalakítás a politikai hatalomgyakorlást végző pártintézmények létrehozásával kezdődött. Ezt követte az állami közigazgatás átalakítása. A törvényt 1950. szeptember 6-án szavazták meg, és szeptember 10- én jelent meg a hivatalos lapban. De a nemzeti centrumban már a határok kijelölése után megkezdődtek az átszervezések. Három szinten hoztak létre átalakítást szervező bizottságokat: a központban, a kiszemelt tartományszékhelyeken és rajoni székhelyeken. Az átalakítási folyamat a központokká jelöléssel vette kezdetét a társadalom számára. Mindent az országos központ tervezett, szervezett, döntött el: időpontokat, szervezési sémákat, a káderek mozgatását. Még azt is, hogy milyen jogköröket engednek át a régiós központoknak: a tartományi és rajoni szervezőbizottságoknak. Szeptember 2-án, szombaton tartották Bukarestben azt a központi bizottsági gyűlést, ahol eldőlt a párthatalom legfontosabb regionális képviselőinek kiléte: kinevezték a 28 tartományi első titkárt.10 Utána megszervezték számukra az első tájékoztatót. Másnap az új tartományi központokban került sor a tartományi szervezőbizottságok ülésére, ahol ismertették az előzőleg előkészített, a tartományi és rajoni pártaktívák tagjait tartalmazó névsorokat. Az ezeken a listákon szereplők lettek a hétfői alakuló ülések résztvevői. Szeptember 4-én kilenckor minden tartományban egy központi bizottsági kiküldött vezetésével sor került a beiktatásra. Ezen részt vettek a Bukarestben felkészített első titkárok, valamint mindazok, akiknek a kinevezését előzőleg jóváhagyta a Központi Bizottság szűk vezetése (a Titkárság): a tartományi titkárok, a tartományi pártbüró tagjai. A beiktatáson részt vettek a tartományi pártfunkciók szélesebb körét elfoglalók is, akik sorsáról nem a legszűkebb vezetés, hanem a Központi Bizottság illetékes osztályainak vezetősége döntött. Úgyszintén Bukarestben dőlt el az is, hogy kik lesznek a kisrégiók hatalmi szerkezetében az első emberek, a rajoni első titkárok. A rajoni pártnómenklatúra más funkcióinak elosztásáról a tartományi szervezőbizottságban - tehát az új tartományi központokban - döntöttek. A végleges névsorokat vasárnap el kellett készíteni és át kellett adni a rajoni beiktatásokat felügyelő tartományi küldöttnek. Ugyancsak hétfőn délután, vagy ahol nem sikerült megszervezni, kedd délelőtt került sor a rajoni vezetőség beiktatására. Különösen kényes mozzanata volt az előkészítésnek, hogy a rajoni beiktató gyűlésre meg kellett hívni a rajoni pártalapszervezetek titkárait, hogy megismerkedjenek az új vezetéssel. A párttagság számára csak akkor derült ki, hol húzódnak az új adminisztratív határok, amikor megérkeztek a meghívók. Ezzel kész tények elé állították a helyi közösségeket. Ha az adott beosztás nem felelt meg számukra, akkor utólag kérvényezésbe kezdtek, hogy változtassanak a besoroláson. Az átszervezések újabb hul-8 Ennek a harcnak valóban nagy a tétje. Például Segesvár városnak a hozzá csatolt Fehéregyháza felé való terjeszkedése során a hetvenes években gyárakat építettek eredetileg fehéregyházi területre. 1990 után ezek annak a helyi tanácsnak fizették az adót, amelynek a területén voltak, tehát az a tanács rendelkezett nagyobb anyagi erővel, amely el tudta ezt érni. Hosszas pereskedés alakult ki tehát az egykori területek és a mai adójövedelmek birtoklásáért, és ezt a pert a fehéregyházi Polgármesteri Hivatal nyerte meg. 9 Azokról a településekről van szó, amelyek 1968 előtt általában különállóak és nem alárendeltek voltak. 10 ANIC Fond CC al PCR, Cancelarie, 56/1951. dós. 22-29. f.
