Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
36 Szarka László menti választások során a német polgári pártokkal való együttműködést, valamint az agrárpárti Švehla kormányalakításának parlamenti támogatását. A kormányban való magyar és szlovák szerepvállalást pedig a keresztényszocialista párt mindenáron meg kívánta akadályozni.50 A német-magyar parlamenti klubban tömörült pártok politikáját a Magyar Nemzeti Párt elnöke olyan aktivista magatartásnak tekintette, amelynek 1926. június 20-i memorandumában három fő célját jelölte meg. Támogatni kívánták a csehszlovák parlamenti politika jobbra tolódását, amivel a baloldal óhatatlanul bekövetkező radikalizálódása nyomán megakadályozza a széles cseh nemzeti koalíció megismétlődését. A polgári kormány kialakulását támogató kisebbségi aktivizmus német és magyar képviselőinek olyan politikai helyzet megteremtése lebegett a szemük előtt, amely „rákényszeríti a mai alkotmány fanatikusait, hogy e tekintetben a mi pártjaink felfogása érvényesüljön”. Végső soron az egységes csehszlovák nemzetállami alkotmány revíziója volt a cél, amely „a nemzeti autonómiák, illetve Szlovenszkó és Ruszinszkó területi autonómiáját” jelentette volna.51 Ennek megfelelően Szent-lványék a Szepesi Német Párttal együtt szabadon folytathatták a két német aktivista párttal - Bund der Landwirte és Deutsche Gewerbepartei - való választási együttműködést, majd pedig a közös parlamenti klub létrehozását, valamint a második és harmadik Švehla-kormány kialakításának támogatását.52 Az aktivizmus magyar kormányzati megítélése A két magyar párt közt a magyar kormány igyekezett megteremteni az egyensúlyi helyzet és a folyamatos egyeztetések feltételeit. Ennek érdekében a korábbinál is gyakoribbá váltak a budapesti konzultációk, amelynek során mind Szüllő Gézának, mind pedig Szent-lványnak módjában állt befolyásolni a magyar kormánytényezők álláspontját. Bethlen és külügyminisztere, Walkó Lajos láthatóan felismerte a kötött mandátumú aktivista tárgyalások fontosságát, és ezért hajlandóak voltak Szent-lvány rögtönzéseit is bizonyos mértékig támogatni. Ezzel szemben Masirevich Szilárd prágai magyar követ egyértelműen a merev ellenzékiség pozícióján álló keresztényszocialistákat támogatta.53 A budapesti kormány tisztában volt a többpárti kisebbségpolitika előnyeivel és hátrányaival, s ezért az 1925. október 22-i budapesti külügyminisztériumi egyeztetésen, az érdekelt két kisebbségi párt elnökeinek jelenlétében megállapodás született arról, hogy kölcsönösen tudomásul veszik a két párt által választott politikai irányvonalat. Az MNP vezetésének 1926. július 10-i késmárki értekezletére készült írásos beszámoló tanúsága szerint a párt elnöke, Szent-lvány József számot vetett azzal, hogy az aktivista német kezdeményezéshez kisebbségi magyar részről csak az ő pártja csatlakozik, ami nagymértékben csökkentette a németekkel való együttműködés presztízsét és súlyát. Ezért szorgalmazta a két magyar párt „reálpolitikai alapon” való együttműködését, a német aktivizmushoz való felzárkózást. 50 A két párt viszonyáról lásd Angyal Béla: Érdekvédelem... i. m. 141-143. p. 51 Szent-lvány József: Gondolatok... i. m. 52 Uo. MOL K-64, 1925-7-444. rés. pol. 53 ....mivel a Szent-lványnak adott terminus (január 31.) már lejárt, s bár vele Budapest óta nem volt alkalmam találkozni, a hozzám érkezett hírekből arra kell következtetnem, hogy ő a Budapesten nyert utasításokat nem tartja be, amiért is most van a legfőbb ideje annak, hogy őt kezünkben tartsuk” - írta Masirevich a külügyminiszternek 1927. február 3-án. MÓL K-64, 1927-7-38. rés. pol.
