Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
Érdekvédelem és pártpolitika 355 értőket nem fogadják el, az okiratokat szintén kifogásolják, még ha azokat hatóság állította volna is ki.”66 Fontos hangsúlyoznunk, hogy az MNSZ vezetősége a kisebbségi jogok szabályozása területén némi eredményeket is elért, de látnunk kell azt is, hogy az esetek többségében a magyarság hátrányos megkülönböztetése tilalmát előíró jogszabályokról van szó. Az igazi nagy áttörést egy újabb nemzetiségi törvény jelentette volna, amelylyel az MNSZ csak akkor állt elő, amikor az RKP részéről erre „engedélyt” kapott. Az RKP meghívására 1946. május 17-én Bukarestbe érkezett MNSZ-küldöttség tájékoztatta szövetségesét a magyarság sérelmeiről. A beszámolók elhangzása után az RKP főtitkára, Gheorghe-Gheorghiu Dej egy „nemzetiségi statútum" kidolgozását vetette fel, „amely - Dej szerint - különleges figyelmet szentelne a magyarságnak [...], amely a kormány számára alkotmányt, az összes demokratikus erőknek pedig kötelezettséget jelentene".67 Azt is közölte, hogy a javaslatot az MNSZ dolgozná ki és terjesztené be a Nemzetiségi Minisztériumnak. Nem titkolta azt sem, hogy ezzel segítséget szeretnének nyújtani az MNSZ-nek a választási küzdelemben: „A magyar népesség lássa, hogy ki törődik az életükkel, a jogaikkal, ki áll az élükön. Lássák, hogy ki az MNSZ. Ez növelni fogja az MNSZ tekintélyét”.68 A tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy az MNSZ jelöljön ki egy személyt, aki az Igazságügyi Minisztérium és a Nemzetiségi Minisztérium egyegy delegált szakértőjével közösen egy új statútumot dolgozna ki. Az MNSZ képviselőjére az RKP Kolozs tartományi titkára, Vaida Vasile tett javaslatot Takáts Lajos személyében.69 Tehát az RKP határozta meg az MNSZ jelöltjét. Arra a kérdésre, hogy az RKP-t mi késztethette erre a lépésre, két magyarázatot is adhatunk. Egyrészt már az MNSZ küldöttsége előtt is felfedték azon szándékukat, hogy ezzel az MNSZ támogatottságát szeretnék növelni. Tehát a törvényt egy olyan propagandaeszköznek szánták, amellyel az MNSZ magához ragadná a magyar közvélemény tematizálását. Erre az MNSZ-nek nagy szüksége volt, mert a Külügyminiszterek Tanácsának május 9-ei határozata után az erdélyi magyarság még inkább eltávolodott a szervezettől. Másrészt az újabb nemzetiségi statútum ötletének felvetésével semlegesíteni akarták magyar diplomácia azon törekvéseit, amelyek a kisebbségi jogok nemzetközi kodifikálására és garantálására irányultak. A bukaresti utasítások ellenére Kurkó Kolozsvárra visszatérve Demeter Jánost és az MNSZ Kolozs megyei jogügyi irodájának vezetőjét, Berivoy Jánost bízta meg a nemzetiségi törvény kidolgozásával.70 Ez utóbbi két személy vezetésével elindított szakértői munkálatokba bevonták a kolozsvári jogászokat is, és ugyancsak a nemzetiségi törvénytervezet vitájának kellett volna képeznie a május végén Kolozsvárott megrendezett jogi és közigazgatási értekezlet legfőbb napirendi pontját.71 Az így elkészített törvényjavaslatot az MNSZ 66 ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 2/1946. dós. 49. f. 67 Minoritát,'!... i. m. 282. p. Dej javaslatát a választási küzdelem fényében kell értékelni, hiszen egy újabb, és természetesen az MNSZ-szel közösen kidolgozott nemzetiségi törvény, az MNSZ támogatottságát növelte volna. 68 Uo. 69 Uo. 285. p. 70 A nemzetiségek... i. m. 76. p. Demeter János és a többi kolozsvári jogász azzal a tudattal látott hozzá a törvénytervezet előkészítéséhez, hogy az „a legfelsőbb szervek [RKP, ODA, MNSZ VB - a szerző megj.], a nemzetiségi politikában legilletékesebb személyek [elsősorban Luca László - N. M. Z.] egyetértésén” alapult. Uo. 77-78. p. 71 Nagy Gézának a Központi Intézőbizottság székelyudvarhelyi értekezletén elhangzott felszólalásából megtudhatjuk, hogy a várakozásokkal ellentétben csak a tanácskozás harmadik, utolsó napján ismertette Demeter János a nemzetiségi törvénytervezetet, amelyről érdemi vitát nem folytattak. MÓL, Külügyminisztérium iratai, Románia admin., XIX-J-1-k., 18. doboz, 16/b, ikt. sz. 1890/pol/1946. sz. n.
