Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
Érdekvédelem és pártpolitika 353 ferencia kisebbségi jogokat szabályozó határozatainak.55 (Azt feltételezték, hogy a lehetséges romániai szabályozás majd úgyis meghaladja a nemzetközi elvárásokat.) A kongresszuson végleg lezárult a vita, amelyen a nemzetiségi jogokat szabályozó törvénytervezet elfogadásával semlegesítették a nemzetközi garanciákat követelők szűk csoportját. A nemzetiségi törvény Romániában a kisebbségi kérdés 1944 őszén először mint állambiztonsági, közigazgatási probléma jelent meg, majd a későbbiekben ezt a keretet túllépve nemzetközi üggyé és a hatalomért folyó belpolitikai küzdelem eszközévé vált. Ebből kifolyólag a kisebbségekre vonatkozó jogi szabályozás és gyakorlat, így a nemzetiségi törvény sorsa is csak ebben a keretben értelmezhető. Annak ellenére, hogy az 1945. február 7-én megjelent Nemzetiségi Statútum - a kisebbségeket érintő jogalkotás terén nagy előrelépésnek tekinthető a korábbi állapotokhoz képest - rendelkezései mégsem feleltek meg a szükségleteknek. Jogkiterjesztés tekintetében csak a dél-erdélyi viszonyok közepette jelentett fejlődést, Észak-Erdélyben - a szovjet katonai közigazgatás közepette - sokkal szélesebb körben biztosították a nemzetiségi jogokat. A Kolozsváron megjelenő Erdély napilap hasábjain az észak-erdélyi szociáldemokrata politikusok már 1944 decemberében komoly kételyeket fogalmaztak meg a Statútum-tervezettel szemben.56 Az MNSZ észak-erdélyi szervezete a román közigazgatás március 6-i visszatérése után is bírálta a Nemzetiségi Statútumot. Ugyanis az országon belüli jogegység megteremtése érdekében 1945. április legelején kiadott törvény57 - a Nemzetiségi Statútum rendelkezéseivel szöges ellentétben - a közigazgatásban kizárólag a román nyelvhasználatot ismerte el. Az MNSZ Kolozs megyei szervezete ezért 1945. április 22-én azzal a kéréssel fordult az igazságügyi tárca vezetőjéhez, Lucretiu Pâtrâçcanuhoz, hogy Kolozs megye prefektusának 847/1945. évi nyelvrendeletét törvényerőre emeljék.58 A kérést azzal indokolták, hogy a Nemzetiségi Statútum nem szabályozta kellőképpen a közigazgatási hatóságok és igazságszolgáltató szervek belső nyelvhasználatát. A jogszabály legfőbb hiányosságát abban látták, hogy az „nem ír elő semmilyen szankciót azokkal szemben, akik nem tartják be rendelkezéseit”.59 Az MNSZ 1945. májusi kongresszusán elfogadott határozat első pontjában ugyancsak felhívták a figyelmet a nemzetiségi törvény ezen hiányosságaira, és a Kolozs megyei szervezet beadványával egybehangzóan a nemzetiségi nyelvhasználat minél szélesebb körben való alkalmazását követelték.60 A következő hetek eseményei azonban 55 Lásd Nagy Géza felszólalását. MÓL Külügyminisztérium iratai, Románia admin., XIX-J-1-k, 18. d. 16/b. ikt. sz. 1890/pol/1946. sz. n., valamint Benda Béla kongresszusi küldött beszámolóját a Torda megyei intézőbizottság 1946. július 6-i ülésén. ANDJ Cluj, 28. F. UPM Turda, 1/1946 dós. 118-119. f. A magyar kormány valóban megpróbálta elérni egy kisebbségi kódex elfogadását. Lásd Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés. Budapest, Héttorony Könyvkiadó, 1994, 159-165. p. 56 Erdély, 1944. december 25. 57 Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953. Budapest-Szeged, 1994, 28. p. 58 A jogszabály 3. szakasza kimondta: „Kolozsvár és Kolozs megye területén a hivatalos nyelv mind a román, mind a magyar nyelv.” A rendeletet közli: A nemzetiségek egyenjogúságának útján. Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal. Budapest, Kossuth, 1983, 119-129. p. 59 Andreea Andreescu, Lucian Nástase, Andrea Varga: i. m. 85. p. 60 A Romániai Magyar Népi Szövetség határozatai a Kolozsvárt 1945. május 6-13. között megtartott országos nagygyűlésen. Kiadja a Központi Intézőbizottság, Minerva RT Kolozsvár 1945. 4. p.
