Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A csehszlovákiai magyar pártok viszonya a prágai kormányzatokhoz... 341 szlovák vezetők egyre inkább a területi önkormányzati testületek létrehozását javasolták. A kormánytervezetről a magyar törvényhozók klubja 1938. augusztus 24-én tárgyalt Pozsonyban. „A klub egyhangúlag leszögezte, hogy változatlanul követeli az itteni magyarság részére a teljes nemzeti önkormányzat megvalósítását”77 - állt a határozatban. A „teljes nemzeti önkormányzat” követelése túllépett a kormány által javasolt kantonrendszeren. Az újabb kormányjavaslatokat a németek is elutasították. 1938. szeptember elsején került sor az utolsó találkozóra Milan Hodža miniszterelnök és a magyar párt két vezetője, Járass Andor és Esterházy János között. Hodža tájékoztatta őket, hogy a kisebbségi önkormányzat megoldását a megyerendszerben képzeli el, erről tárgyalt már a németekkel is. A magyar megyék határának meghúzásához és jogköreihez kikéri majd a magyar párt véleményét. A magyar pártvezetők nem nyilvánítottak véleményt a javaslatról.78 Ezek a kezdeményezések azonban már későn érkeztek. 1938. szeptember 9-én Prágában több kisebbség vezetője találkozott, és megállapították, „hogy az állam sürgősen szükséges átépítésének alapkérdéseire és a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó nézetekben teljes az egyöntetűség.”79 Egyre erősödtek a széthúzó erők, amelyek nagyban hozzájárultak a müncheni egyezmény aláírásához, Csehszlovákia felbomlásához. Összefoglalás A magyar pártok viszonya a kormányzó hatalomhoz a vizsgált húsz év alatt nem csupán a merev ellenzékiségre korlátozódott, hanem a konstruktív ellenzékiségen át a kormányt kívülről támogató aktív lépésekig terjedt. Sőt tárgyalások voltak az egyik magyar párt kormányrészvételéről is. A köztársaság utolsó éveiben a kormány tett ajánlatokat a magyar kisebbség felé, mivel éppen a megoldatlan kisebbségi kérdés ásta alá egyre inkább az állami stabilitást. A kormánnyal való együttműködést szorgalmazó kísérletek azonban minden alkalommal kudarcba fulladtak. Ennek számos bel- és külpolitikai oka volt. Nem utolsósorban a magyarországi politika - amely anyagilag is támogatta a kisebbségi magyar pártokat -játszott komoly szerepet abban, hogy ezek a kísérletek nem jártak sikerrel. A magyar pártoknak a szlovák autonomistákhoz való viszonyát az a felismerés határozta meg, hogy Csehszlovákiát csak az országban élő szláv nemezetek közötti ellentétek elmélyítése tudja igazán megingatni. A magyar pártok magyarországi segítséggel ezeknek a széthúzó erőknek az összefogásán és felerősítésén munkálkodtak. Ezek a törekvések csak a köztársaság utolsó évében, hónapjaiban voltak eredményesek, amikor a megoldatlan kisebbségi kérdés és a külső német nyomás alatt összeroppant az ország. 77 A magyarság változatlan követelése: a teljes nemzeti önkormányzat. PMH, 1938. augusztus 26. 2. p. 78 MOL K 64, 75. csomó, 7. tétel, 777/res/1938. 79 Magyar-német-szlovák-lengyel egységfront Prágában. PMH, 1938. szeptember 9. 1. p.
