Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A csehszlovákiai magyar pártok viszonya a prágai kormányzatokhoz... 339 as cikket. A tótság iránt való jóakarattal és forró szívvel volt írva. Csak ne hagyja félbe a munkásságát...” - áll Hlinka levelének magyar fordításában. Tuka a jogi felkészültségével elbűvölte Hlinkát, és ez arra készteti, hogy „...a leghivatottabb jogtudóst arra kérjem, legyen kegyes és készítsen egy a tágabb autonómiáról szóló teljes és részletes törvényjavaslatot..."72 Tuka felismerte a kecsegtető lehetőséget, és nem kívánt nyíltan a színre lépni, mint a magyar pártok vezetője, és elkészítette a kért autonómiatervezetet.73 1922 elején belép a néppártba, a Slovák napilap főszerkesztője, nemsokára a párt alelnöke és 1925-től parlamenti képviselője lesz. Az 1929-es év elején letartóztatták Tuka Bélát, a Szlovák Néppárt alelnökét és parlamenti képviselőjét. Ezt követően több letartóztatás is történt, és megkezdődött a bizonyítékok gyűjtése az ellene felhozott vádakhoz, amelyek szerint Magyarország számára kémkedett és államellenes katonai szervezkedésben vett részt. Hónapokig tartó ellentmondásoktól sem mentes perben Tukát 15 év fegyházra ítélték. Ez a tény hatással volt az 1929-es parlamenti választásokra, és hosszú évekre meghatározta a magyar pártok és a néppárt viszonyát. Az autonomista blokk, amely Szlovákia összes olyan pártjának együttműködését feltételezte, amelyek a területi autonómia elérését tűzték ki célul, nem jött létre az 1929-es parlamenti választások után sem, amikor a gondolat legfőbb szorgalmazója, a Szlovák Néppárt újra ellenzékbe vonult. A magyar pártok többször is szorgalmazták a közös autonómiapolitikát, és felajánlották a csatlakozásukat, mégsem értek el eredményt. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a néppárt vonakodott a magyar pártokkal való nyílt együttműködéstől, másrészt minden ilyen kísérletet a kormánylapok a magyar irredenta célokat szolgáló állambomlasztó tevékenységként állítottak be. Az autonomista gondolat új lendületet kapott a harmincas évek elején. Az államfordulat óta felnőtt egy új szlovák generáció, amely iskoláit már az anyanyelvén végezte, azonban az érvényesülését, a hivatalok és a vezető posztok elfoglalását akadályozta a nagyszámú cseh hivatalnokréteg, amely az államfordulat utáni években költözött Szlovákia területére. Ez a cseh tömeg akkor fontos szerepet töltött be az 1918-ig magyar kézen lévő közigazgatás átalakításában. A radikális fiatalok radikalizálták magát a néppártot is. A néppárt egyik természetes partnere az autonómiáért folytatott küzdelemben a Szlovák Nemzeti Párt volt, amely elsősorban a szlovák evangélikusokat tömörítetté. A politikai életben egy évtizeden keresztül ez a párt kevés szerepet játszott, mivel a művelt evangélikus réteg nagy részét az agrárpárt szippantotta el. 1932. október 16-án a Zólyomban tartott nagygyűlésen azonban a két szlovák párt megállapodott az autonomista blokk létrehozásában. Magyarország részéről is újabb nyomás nehezedett a magyar pártokra, hogy keressék az együttműködést a fölerősödött szlovák mozgalommal. Újabb taktikát dolgoztak ki arra, hogy az együttműködésnek megnyerjék a vonakodó néppártot és megbízhatatlan vezérét, Hlinkát. Ebben jelentős szerepet szántak a katolikus papságnak, amely a szlovák néppártban vezető szerepet játszott. Szüllő Géza 1932 decemberében közvet72 Uo. A jelentéshez mellékelték Hlinka levelének magyar fordítását és Tuka cikkének kefelevonatát, amely a Slovák 1921. február 5-i számában jelent meg Autonómia Slovenska címmel. Tuka politikai éleslátására utal, hogy ebben a jelentésében felhívja a figyelmet arra is: „A magyar sajtó a tót autonómia kérdésével ne foglalkozzék, mert kedvező méltatás a tótokat, kedvezőtlen pedig a magyarokat tenné bizalmatlanokká az autonómiai mozgalom iránt.” 73 Tuka az 1921. április 12-i külügyminisztériumnak küldött jelentésében számol be arról, hogy elkészült az autonómiatervezettel, és mellékeli azt jelentéséhez. MOL K 64, 13. csomó, 7b. tétel, 165/res/1921.
