Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában 33 szerint nem volt esély arra, hogy „a tárgyalások eredménnyel végződjenek, de jelenleg nem is képez magyar érdeket, hogy a magyarok és csehek között egy politikai megegyezés jöjjön létre, különösen amikor ez a megegyezés a tótok ellen irányuló éllel bírna”.38 Mindez jól jelzi a kisebbségi magyar és a magyarországi kormányzati érdekek közötti repedéseket, véleménykülönbségeket. A szlovákiai Gazdasági Hivatal vezetője, Pavol Bednár kezdeményezésére 1922. április 28-án Pöstyénben lezajlott tárgyalásokra a szövetkezett kisebbségi pártok képviselői konkrét javaslatokat fogalmaztak meg. Ezeket azonban kizárólag hivatalos formában - a kisebbségi parlamenti képviselők és Beneš külügyminiszter, illetve más csehszlovák kormányzati tényezők közötti politikai tárgyalásokon - kívánták megvitatni. A sikeres előkészületek és tárgyalások érdekében lemondtak az alkotmánnyal nem összeegyeztethető, a csehszlovák kormány számára eleve elfogadhatatlan kívánságok megfogalmazásáról, egyebek közt az autonómia megvalósítását feltételező követelésekről. A kormányzati szintű kapcsolatfelvételtől mindössze azt remélték, hogy a magyarság érdekeivel összhangban „beigazolást nyerjen, hogy a mostani kormányzati rendszer mellett lehetetlenség a magyarság részére tűrhető állapotot teremteni".39 A Bednár-féle megbeszélések összegzéseként a magyar pártokat képviselő tárgyaló küldöttség bejelentette, hogy a maguk részéről „feltétlenül elismerik" a csehszlovák alkotmánynak a békeszerződéssel összhangban levő rendelkezéseit, és megfelelő megállapodások, garanciák alapján „hajlandók részesei lenni egy aktív kormányzati politikának”.40 A tárgyalások a klasszikus sérelmi politika forgatókönyvét igyekeztek alkalmazni: a budapesti értekezleten megvitatták a kisebbségi sérelmeket összefoglaló memorandumot, amelyet a hivatalos tárgyalási szakaszban kellett volna a kisebbségi képviselőknek átnyújtaniuk a prágai kormánytagjainak. Az emlékeztetőből kiderült, hogy a kisebbségekkel szembeni diszkriminatív eljárások, a földreform során elszenvedett sérelmek megszüntetése, a magyar és német köztisztviselők elbocsátása, az oktatási, kulturális intézmények, egyesületek, a magyar területeken működött üzemek, pénzintézetek felszámolása, mindennemű politikai üldöztetés leállítása szerepelt a sérelmek és követelések listáján.41 Az ellenzéki szlovákiai, kárpátaljai magyar és német pártok első taktikai együttműködési felkínálkozása mindkét oldalon nélkülözte az őszinteséget. Alapjában véve a három érdekelt fél - a prágai és a budapesti kormány, illetve a szövetkezett kisebbségi pártok központja - közötti helyzet felmérését, valamint a kormányzati pozíciók szempontjából meghatározó szlovák néppárt álláspontjának, magatartásának kipuhatolását szolgálta. A kezdeti szocialista kormánytöbbség visszaszorításához, a polgári többség kialakításához a cseh és csehszlovák jobboldali pártoknak múlhatatlanul szükségük volt a német, a szlovák és a magyar pártok valamelyikének együttműködésére. A magyar mandátumok csekély száma miatt a szövetkezett kisebbségi ellenzék azonban 38 Dr. Bednárral folytatott tárgyalások. Losonc, 1922. április 29. Magyar Országos Levéltár, K-64 134res/1922 (1925-7/b - Tót akció iratai). 39 A tárgyalásokról tájékoztatták Andrej Hlinkát, a Szlovák Néppárt elnökét, ezzel is hangsúlyozva a tárgyalások taktikai jellegét. Uo. 40 A gyakorlati folytatások nélkül maradt kezdeményezésről készült emlékeztetőnek ez a távlati célmeghatározása vélhetően csupán a kormány tárgyalási készségének ébren tartását szolgálta, hiszen a kisebbségi pártokat kötelezték és korlátozták a budapesti értekezleten elfogadott ajánlások. Uo. 41 MÓL K-64, 1925-7-330.