Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A csehszlovákiai magyar pártok viszonya a prágai kormányzatokhoz... 331 A közös német-magyar klub felbomlásával végleg lezárult a korszak egyik legizgalmasabb kísérlete, amikor a magyar ellenzéki pártok közül az MNP megpróbálkozott az aktivista politikával. Szent-lvány két hónappal később, 1927. szeptember 9-én elhangzott lévai beszédében elsősorban a német pártok magatartását okolta, akik feltételek nélkül, a magyar kéréseket figyelmen kívül hagyva beléptek a kormányba. „A magyar aktivizmus halálát tehát a német nemzeti kisebbség aktivista pártjai okozták, amikor a kormányba lépést elhatározták. Másodszor azok a cseh politikusok, akik a cseh nacionalizmust többre becsülik az állam belbékéjénél, mert ne felejtsék el, hogy a görcsös ragaszkodás a nemzeti állam gondolatához és a cseh forradalom politikája, a türelmetlenség a nemzeti kisebbségekkel szemben, az állam biztonságát, kül- és belpolitikai presztízsét érdeklő kérdés.”40 A kudarcban szerepet játszott a szudétanémet pártok magyarokétól különböző érdekein kívül az is, hogy a cseh kormány tisztában volt az MNP magyarországi kapcsolataival, így kockázatosnak tartotta részvételét a koalícióban. Švehla miniszterelnök halogató álláspontra helyezkedett, amíg a szlovák néppárt megnyerése a koalíció számára és Masaryk köztársasági elnökké választása megtörtént. Ezzel megszilárdult a belpolitikai helyzet, és az MNP a maga 6 képviselőjével már nem volt igazán belpolitikai tényező. A nemzeti pártra Magyarországról is nagy nyomás nehezedett. A Bethlen-kormány tevékenysége nyomán az ország kül- és belpolitikai helyzete a húszas évek közepére egyaránt megszilárdult, és elérkezettnek látták az időt a határrevízió nyíltabb hirdetésére. 1927 áprilisában olasz-magyar barátsági és választott bírósági szerződést kötöttek.41 Az angol lord Rothemere 1927. június 21-én a Daily Mailben Hungary’s Place in the Sun (Magyarország helye a nap alatt) címmel írt cikket. A terjedelmes cikkben Rothemere bírálta a trianoni békeszerződést, elsősorban is annak területi rendelkezéseit. Javaslata szerint a döntően magyarlakta határ menti zónákat és az ott élő mintegy kétmilliós elszakított magyar népességet vissza kellene juttatni az anyaországnak. A cikk nagy visszhangot keltett Magyarországon és az utódállamokban egyaránt. Rothemere lord akciója nyomán létrejött 1927. július 27-én a Magyar Revíziós Liga, amely nyíltan a békeszerződés igazságtalanságainak megszüntetésére törekedett. A kisantant politikusok ellentámadásba mentek át. Beneš külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt egyenesen háború szításával vádolta a lordot.42 Ebben a kiélezett helyzetben, amely Csehszlovákia és Magyarország között kialakult, nem volt helye egy utódállamban működő magyar aktivista pártnak. Milan Hodža visszaemlékezésében szintén azzal indokolta a tárgyalások megszakadását a magyarok kormányba lépéséről, hogy a Rothemere-akcióval kapcsolatban megváltozott a közhangulat Magyarországon.43 A magyar pártok és kormánykörök között a kapcsolat hosszú évek után 1935 végén élénkült meg. December 14-én az immár 84 éves beteg Masaryk lemondott, és Benešt ajánlotta maga helyett. Az ezután következő események, a Beneš elnökké választásakor történtek, a magyar képviselők magatartása a mai napig viták tárgya. A magyar képviselők először szavaztak nem üres lappal a köztársasági elnökválasztáson, és a legtöbbjük (de az is lehet, hogy mindegyikük) támogatta Beneš megválasztását. A lehetséges okok között most egy olyanra hívom föl a figyelmet, amely eddig nem merült föl, és 40 Szent-lvány: A szabad kéz politikája a magyar egység alapja. PMH, 1927. szeptember 10. 3-4. p. 41 Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921-1931. Századok, 1990. 5-6. sz. 577-616. p. 42 Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Századok, 1997. 2. sz. 303-352. p. 43 Hodža, Milan: Federácia v strednej Európe. Bratislava, Bystrov a synové, 1997, 155. p.
