Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A csehszlovákiai magyar pártok viszonya a prágai kormányzatokhoz... 325 A második parlamenti választásokat követő időszak belpolitikai válsággal kezdődött. A korábban kormányzó centralista pártok jelentős veszteséget könyvelhettek el a választásokon. A legnagyobb vereséget a szociáldemokraták szenvedték el, akiknek a szavazóbázisát elsősorban a kommunisták hódították el. Jelentősen megerősödtek a kommunisták, Csehszlovákia Kommunista Pártja az ország második legnagyobb pártjává vált. A Szlovák Néppárt és a szudétanémet pártok, de a magyar pártok is növelték mandátumaik számát. Az előző ciklusban kormányzó öt párt csupán úgy tudott kormányt alakítani, hogy kénytelen volt bevenni a koalícióba a Csehszlovák Iparosok és Kiskereskedők Pártját, amely 13 mandátummal rendelkezett. A koalícióban azonban jelentős feszültség uralkodott a meggyengült szociáldemokraták és a koalíció polgári oldala, a cseh néppártiak és az agráriusok között. A konfliktus a tervezett agrárvámok és papi kongrua kérdésében alakult ki, és ennek következtében 1926. március 18-án szétesett a koalíció. Átmeneti időre a Jan Černy vezette hivatalnokkormány vette át az ország irányítását. A válság megoldása érdekében a kormánypártok több párttal és csoportosulással folytattak egyszerre tárgyalásokat a kormányzati részvételről. Az volt a cél, hogy a csehszlovák nemzeti elvek helyett új, polgári ideológiára épülő koalíció jöjjön létre. A parlamentben egymással először az agrárvámok kérdésében került szembe a két magyar párt 1926 nyarán. Az OKP határozottan ellenezte azt, egyrészt merev ellenzéki álláspontja miatt, másrészt azért, mert ez nehezítette a magyarországi gabona behozatalát az országba. A magyar kormány tiltakozójegyzéket is küldött ez ügyben Csehszlovákiának. Ugyanakkor a nemzeti párt támogatta a bevezetésüket, mivel az a hazai termelők érdekeit szolgálta, beleértve a csehszlovákiai magyar parasztságét is. Védte a belső piacot, és viszonylag magasan tartotta a gabonaárakat. Az MNP ezekben a hónapokban több más törvény megszavazása során is támogatta a formálódó új polgári kormánykoalíciót, cserében az állampolgársági kérdésben17 egy kedvezőbb törvényt sikerült megszavaztatnia. Az 1926 márciusától 1926 októberéig tartó időszakban a kormányzó hivatalnokkormány számára ez a támogatás nagyon fontos volt. Közben a cseh polgári pártok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a szudétanémet jobboldali pártokat és az Andrej Hlinka vezette Szlovák Néppártot megnyerjék a koalíció számára. Az elért eredményekről 1926. július 10-én Késmárkon a szűkebb pártvezetés részvételével zajlott tanácskozáson számoltak be a nemzeti párti képviselők.18 Felhatalmazást kértek a további követendő taktikával kapcsolatban is a párt vezetőitől. A beszámoló pozitívan értékelte az elmúlt hónap eseményeit. „A Magyar Nemzeti Párt a németekkel szövetségben bizonyos engedményeket csikart ki az agrárvám stb. kapcsán. 17 Csehszlovákia a Saint-Germain-en-Laye-ben 1919-ben megkötött kisebbségvédelmi szerződésben kötelezte magát, hogy az új államhoz tartozó területeken megadja az állampolgárságot mindazoknak a volt német, osztrák és magyar állampolgároknak, akik a szerződés életbe lépése idején ott laknak, illetve ott illetőségi joggal bírnak. A parlament azonban a kisebbségi szerződéstől némileg eltérve a 236/1920 sz. törvényben már csak azoknak biztosította az állampolgárságot, akik 1910. január 1-jéig megszerezték a községi illetőséget az ország részévé vált területen. Magyarországon a községi illetőség kérdése sohasem volt különösebben fontos, és a 22/1886. sz. te. értelmében azt automatikusan négy év folyamatosan ott lakás után mindenki megkapta az adott községben. A csehszlovák hatóságok azonban gyakran ezt a törvényt, a községi illetőség hallgatólagos megszerzését, önkényesen értelmezték, és így jogbizonytalanság állt elő. Lehetőség nyílt több tízezer, elsősorban magyar nemzetiségű polgár állampolgárságának megvonására és az országból történő kiutasítására. 18 Ezt a beszámolót egy nappal a tanácskozás előtt a prágai követ már eljutatta Budapestre. A Magyar Nemzeti Párt törvényhozóinak beszámolója a párt vezetősége előtt. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, a Politikai Osztály rezervált iratai K 64 (a továbbiakban: MOL K 64), 17. csomó, 7. tétel, 346/res/1926.
