Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A csehszlovákiai magyar pártok viszonya a prágai kormányzatokhoz... 323 saját hosszú távú céljaira igyekezett felhasználni őket. A keresztényszocialista pártnak és a Magyar Nemzeti Pártnak tehát ebben a keretben, ebben a kettős erőtérben kellett megtalálnia a saját helyét és arculatát. A csehszlovák belpolitika és a magyarországi politikai helyzet egyaránt befolyásolta tevékenységüket. Az első években a pártok tevékenységét a merev ellenzékiség és a várakozás egy remélhetőleg hamarosan bekövetkező kedvező külpolitikai fordulata jellemezte. „Parlamenti hivatásunk az idegen keretek közé szorított s ott súlyos elnyomás alatt szorongatott, egy milliónál nagyobb számú magyarságnak és a hasonló sorsban élő német testvéreinknek törvényes eszközökkel való, de megalkuvást nem ismerő elszánt védelme mindazon időpontig, amíg eljön a népek között a belátás és megértés órája... És éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen föl nem adjuk, azt fönntartjuk, követeljük” - foglalta össze a magyar képviselők feladatait Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista képviselő az első, a prágai parlamentben elhangzott beszédében.7 A húszas évek közepén azonban jelentős változás állt be az MNP politikájában. A keresztényszocialista párt továbbra is a korábbi ellenzéki politizálást követte Szüllő Géza vezetésével. Az MNP politikai céljait két jelszó köré fogalmazta meg Szent-lvány: a német orientáció és a reálpolitika. Az első esetben nemcsak a szlovákiai német kisebbségi pártokkal való együttműködést hirdette, hanem a cseh országrészekben a szudétanémet pártokkal is kereste a kapcsolatot. A másik célkitűzést így fogalmazta meg: „Vessük el a demagógiát, lépjünk a komoly nemzeti reálpolitika útjára, hogy kenyeret adhassunk népünknek."8 A reálpolitikát úgy lehetne röviden megfogalmazni, hogy a magyar kisebbségnek nyújtandó bizonyos gazdasági és kulturális előnyökért együtt lehet működni akár a kormánypártokkal is. Ezt a fajta politikát, korabeli szóhasználattal, aktivista politikának is nevezték. Ennek kialakulásában bizonyára szerepet játszott, hogy Szent-lvány felismerte: az új Csehszlovák Köztársaság nem omlik össze néhány hónapon, éven belül, mint azt az államfordulat után a magyarok várták. Sőt a gazdasági helyzet határozottan javult a húszas évek közepén, jobb volt, mint Magyarországon. Szerepet játszott még a reálpolitikai célok megfogalmazásában az is, hogy Szent-lvány birtokai is veszélybe kerültek a földreform9 során. Még 1923-ban lefoglalták 7000 holdas birtokát, de nem került sor a felparcellázásukra.10 A csehszlovák rendőrségi jelentések szerint lépéseket tett a kormánynál, hogy megmentse a birtokait. 7 A magyar képviselők szereplése a prágai parlamentben. Összeáll. Varjú József. Bratislava, é. n. [1921]. 8 Szent-lvány József a nemzeti reálpolitika új útjáról. Prágai Magyar Hírlap (a továbbiakban: PMH), 1925. július 1. 3. p. 9 A földreformot a csehszlovák kormány 1919 tavaszán hirdette meg, az első lépésben zárolta az ország összes 150 hektárt meghaladó mezőgazdasági (szántó, kert, szőlő, legelő) és a 250 hektárt meghaladó vegyes jellegű (szántó, rét, erdő) birtokát. A következő év folyamán számos törvény és rendelet jelent meg, amely foglalkozott a földreform végrehajtásával, a földek kiutalásával, a kárpótlással és a földhivatal felállításával. A magyarlakta déli járásokban a lefoglalt földterület 325 852 hektárt tett ki. Ennek a területnek egy jelentős részét kolonizáció céljára használták. A magyar vidékeken ez azt jelentette, hogy telepesfalvakat, kolóniákat hoztak létre, ahol szlovák, morva és cseh telepesek vásárolhattak birtokot. A telepesfalvakat csoportosan, céltudatosan hozták létre, lehetőleg úgy, hogy az egységes magyar etnikai tömböket földarabolják. 1925-1930 között több mint 2000 szláv család települt a déli'magyarlakta területekre, számuk a harmincas években még tovább nőtt. 10 Štátny oblastný archív Bratislava, fond Župa Bratislavská II. Župný úrad Bratislava 1923-1928 (Pozsonyi Állami Területi Levéltár, Pozsony megye II. Pozsony Megyei Hivatal iratai 1923-1928, a továbbiakban: SOBA BA, fond ŽB I), 3590/1926/prez, 1-2. I. f.
