Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A romániai Országos Magyar Párt a román parlamentben 317 Magyar parlamenti csoport A Néppárttal kötött csúcsai paktum (1923) és az ezt kiegészítő választási kartell (1925) során, a kormányzópárttá kinevezett szövetséges által szervezett 1926. évi választásokon a Magyar Párt a legnépesebb parlamenti csoportját küldhette a román törvényhozásba (26 személyt, ugyanis Szele Béla brassói mandátumát megsemmisítették). A magyar parlamenti csoport 1926. június 24-én alakult meg, és a nyári parlamenti szünet idejéig már három értekezletet tartott. Elnökül a párt akkor még megbízott elnökét, gróf Bethlen Györgyöt választották, aki a csoport tevékenységét irányította. Helyettese Sándor József alelnök lett, akinek kitűnő román nyelvtudása, előző ciklusbeli tapasztalatai és a szászok kisebbségi politizálási módszereinek ismerete nagy segítségül szolgált a parlamenti csoport tagjainak. A főtitkári munkát Wilier József képviselőre bízták. Már első alkalommal felvetődött a csoport Bukarestben történő elhelyezésének, valamint a parlamenti klub és a pártiroda működtetésének kérdése. Megtörtént a törvényhozók munkabeosztása és a parlamenti bizottságokba való elosztásuk, ugyanakkor tárgyaltak a politikai munka módszeréről és a politikai stratégia kérdéseiről.15 Később, amikor a választási visszaélések miatt több magyarlakta megye képviselet nélkül maradt, területi munkabeosztási tervezetet készítettek,16 sőt a különböző felekezetek ügyeinek megoldása érdekében képviselőket bíztak meg (a katolikusok ügyei: Gyárfás Elemér, reformátusoké: Laár Ferenc, unitáriusoké: Gál Miklós, evangélikusoké és zsidóké: Wilier József).17 Az 1926. november közepén nyíló ülésszakra érkező magyar törvényhozók november 18-án megtartották értekezletüket. A főtitkár jelentést tehetett az új otthon berendezésérői és a párt jogvédő irodájának megnyitásáról. Azt remélték, hogy az új otthon a magyarság fővárosi gyülekező helyévé válhat.18 Annak ellenére, hogy javaslatban kimondták, hogy az iroda anyagi érdekű magánügyeket ne vállaljon, a magán- és közérdek összemosódása a későbbiekben még sok vitára adott okot a parlamenti csoporton belül.19 Ugyanakkor személyi torzsalkodások is nehezítették a csoport tevékenységét, pl. Szele Béla mandátuma körüli bonyodalmak, aki nem volt hajlandó lemondani mandátumáról, ezzel nehezítve a szövetséges kormánypárt helyzetét,20 vagy dr. Tornya Gyula ügyvéd, volt szenátor kilépése a pártból és támadásai a vezetőség ellen.21 A Magyar Párt alapvető kérdéseiben a nagygyűlés döntött. A parlamenti csoport létrejötte szükségessé tette működésének szabályozását. Kétévi tevékenység után a Magyar Párt 1928-as székelyudvarhelyi nagygyűlése foglalta szabályzatba tevékenységét.22 A párt fennállása alatt törvényhozói voltak: Abrudbányai Ede; Balogh Arthur; Balogh Elek; Barabás Béla, albisi, id.; Barabás Béla ifj.; Bernády György; Bethlen György; Fábián László; Ferenczy Géza, árkosi; Ferenczi Zsigmond; Gál Miklós; Görög Joachim; Gyárfás Elemér, lécfalvi; György József; Hegedűs Nándor; Ignácz László; Jakabffy Elemér; Jósika János, branyicskai; Kocsán János; Kotzó Jenő; Laár Ferenc; László Dezső; Molnár Kálmán; Paál Árpád, bethlen-15 Iratok... i. m. 259-264. p. 16 Uo. 350-52. p. 17 Uo. 18 Uo. 265. p. 19 Uo. 259-260. p. 20 Uo. 21 Uo. 290-293. p. (Tornya és a párt között többfordulós sajtópolémia bontakozott ki.) 22 Az Országos Magyar Párt Szervezeti Szabályzata. Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1928, 13-14. p.
