Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi intézményesség
A romániai Országos Magyar Párt a román parlamentben 315 marad. A politikai útkeresés során, politikai céljainak elérése érdekében a Magyar Párt esetenként paktumokat kötött, így 1923 októberében a Néppárttal, 1926 februárjában a liberálisokkal (pártelnöki aláírás nélkül volt érvényben), 1927. június 16-án Kisebbségi Blokkot hozott létre a németekkel, míg 1937. február 10-én a Goga kormánnyal kötött választási egyezményt.8 A magyarság 25-30%-os erdélyi számarányának megfelelően kb. 16 szenátort és kb. 37 képviselőt (összesen 53 tagot) kellett volna küldenie a román törvényhozásba. Ez azonban rajta kívül álló okok miatt soha nem valósult meg. A választási névjegyzékek hiányosságai, a választási terror, szavazat- és urnalopások, a különféle módón elkövetett visszaélések és csalások az ellenzék és így a kisebbségi pártok szavazatait csökkentették, azok sérelmeire és panaszaira adtak okot. A Magyar Párt működése során az alábbi választásokra került sor. Összesítettük a megválasztott magyar törvényhozók létszámát: 1. 1926. máj. 25, 28: Néppárt, A. Averescu K:14, Sz: 12 = 26 2. 1927. júl. 7, 10: Liberális P, lon.l.C. Brátianu K:8, Sz: 1 = 9 3. 1928. dec. 12, 15: Nemzeti PP, I.Maniu, K:16, Sz: 6 = 22 4. 1931. jún. 1, 4: „Szakértői” korm, N. lorga K:10, Sz: 2 = 12 5. 1932. júl. 17, 20: Nemzeti PP, Vaida Voevod K:14, Sz: 3 = 17 6. 1933. dec. 20, 28: Liberális P, Dúca K:9, Sz: 3 = 12 71+ 27 = 98 Statisztikailag egy ciklusra 16,3 magyar párti képviselő jutott, a kamarába 11,8, míg a szenátusba 4,5. A magyar egyházfők közül csak a református püspök képviselhette egyházát (időrendben Nagy Károly, Makkai Sándor, Vásárhelyi János), ugyanis a gyulafehérvári katolikus püspökséget alárendelték a bukaresti érsekségnek (így a szenátusba AI. Cisár bukaresti érsek került). Az unitárius püspök hivatalból nem válhatott a szenátus tagjává, mivel az egyház híveinek száma nem érte el a 200 000 lelket. A magyar párti szavazatok elsősorban az erdélyi megyékből kerültek ki (23 megye Aradtól Udvarhelyig), de egyes választásokon a Magyar Párt indított jelölteket Ó-Románia területén is. A párt a választásokon általában, minden csalás és terror ellenére, 150 000 és 200 000 közötti szavazatot kapott, ami az összlakosság számához viszonyítva kevésnek mondható. A magyar képviseletet a Magyar Szövetség képviselőire (1922-es választások), valamint a későbbi hat választáson a Magyar Párt képviseletében mandátumhoz jutott személyekre értjük. A Magyar Szövetséget a Magyar Párt elődjének tekinthetjük, amelyből az OMP nőtt ki. Gróf Bethlen György maga írja erről az alábbiakat: „Annak idején mi a Magyar Szövetséget mint egyetemes, átfogó nemzeti szervezetet akartuk létrehozni, és csak annak betiltása után választottuk helyette a Párt elnevezését, ami azonban valóban csak formaiság kérdése volt, mert a párt lényegében szá-8 A 2. és 3. jegyzet irodalma mellett lásd még: Bárdi Nándor: A romániai magyarság kisebbségpolitikai stratégiái a két világháború között Regio, 1997. 2. sz. 32-66. p.; György Béla: Aspecte aie raporturilor dintre Partidul Maghiar cu partidele româneçti íntre 1923-1926. In Anuarul institutuiui de cercetári Socio-Umane „Gheorghe $incai" [Szerk. G. Ploeçteanu], Mediaprint, Târgu-Mureç, 2000-2001, 231-237. p.; Bárdi Nándor: Az ismeretlen vízmosás és a régi országút. Stratégiai útkeresés a romániai Országos Magyar Pártban (1923-1924). In Bárdi Nándor-Fedinec Csilla (szerk.): Etnopolitika. A közösségi, magán- és nemzetközi érdekek viszonyrendszere Közép-Európában. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003. 153-194. p.; György Béla: Magyar-német kisebbségi blokk Romániában (1927). Szerk. Nazare, D.-Nazare, R.-Popovici, B. F. In in honorem Gemot Nussbächer. Braçov, Ed. Foton, 2004, 349-353. p.
