Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Társadalmi konfliktusok egy székely falu kollektivizálása idején 301 1949. június 20-i feljegyzésében a falu közhangulatáról és a hatalmi szándékokról A. P. naplójába az alábbiakat jegyezte fel: „Máma a nép elégedetlen és bizontalan életben él mert a tulajdonjog megszüntetése elöt ál és amiat sémi alapra nem munkálkodik, csak vár, hogy vajon mi is fog történi... kevés a népnek az élelmiszer mert a buzákot elveték vöt öcsön... nincs pénzlehetőség sémi és nem hoznak sehonan gabonát, tehát le akarják építeni a népet, hogy a kolhoz könyeben megvalósuljon...” E sorok szűkszavú jelzései a falusi társadalom és az állam konfliktusának és következményeinek. Megrendült a magántulajdon, és az erre alapozott viszonylagos önállóság biztonsága, pontosabban a paraszti élet kereteinek stabilitása, lehetőségeinek kiszámíthatósága. A tulajdon és az erre alapozott életvitel folytathatósága veszélybe került, ennek következményeként a tartalékoló, biztonságot teremtő munka értelme megkérdőjeleződött: a jövő kétséges, az emberek elbizonytalanodva vártak, „semmi alapra” nem munkálkodnak. A parasztok értelmezésében a pártvezetés szempontjából gazdaságilag önálló falusi társadalmi csoportok politikailag kezelhetetlenek, ezért kell javaik elvonásával legyengíteni, szoros függőségi viszonyt alakítani ki az állammal, és mindezt folyamatosan erősíteni. A gazdasági leépítés legfontosabb eszköze a hatalom kezében, a paraszti gazdaságok terményeinek kötelező állami beszolgáltatása és az adóprés volt. Egy másik almási gazdálkodó, Sz. M., az értelmiségi osztályba emelkedett fiának írt levelében a hatalom politikai céljairól és a földműves társadalom életében bekövetkezett változásokról 1952. áprilisában így vélekedett: Kedves fiam! ....Leveledben érdeklődői, hogy nem-e a kollektív gazdaság szele fujdogál errefelé? hát örömmel (!!!) [sic!] értesitlek, hogy az a tomboló vihar még nem érkezett ide, csak egyelőre a szomszédban (Szentpálon, Gyepesben s részben Szentmártonban) dúl. Te próbálsz megnyugtatni, hogy az nemis olyan rossz becsületes embernek, ha becsületesen dolgozik. Hát mi lehetünk akármilyen becsületesek, de mi már öregekül becsületesen dolgozni ezután nem tudunk, mert megindultunk a lejtőn lefelé. (50 után délután). S máskülönben is ami hazugsággal indul és hazugsággal folytatódik, bajosan végződik igazsággal. Az bizonyos, hogy a sorsunk veszedelmesen hasonlít a jobbágy sorsához. Mert mi most úgy építjük a szocializmust, hogy mindent (pénzt, állatot, tejet) szolgáltatunk be... úgy látszik egyelőre minket még nem háborgatnak, majd ha megindul újból a vész értesitlek.”16 1951-1952 telén a Tartományi Néptanács Csík és Udvarhely rajon néptanácselnökeinek politikai-ideológiai felkészítésére Csíkszeredában három hónapos tanfolyamot szervezett. Ezen részt vett az almási néptanácselnök is, ahonnan azzal az elhatározással érkezett haza, hogy „az idén megcsináljuk a faluba a kollektivet, legalább ha tíz gazda esszeáll, akkor meg lehet már csinálni... erre készítették fel ott őket, ez volt az elv, megtőtötték volt a fejit ott a tanfolyamon, s azt végbe akarta vinni."17 A néptanács iratanyagában fennmaradt havi jelentések a tulajdonviszonyok átalakításával szembeszegülő társadalmi viszonyulást dokumentálják. Néhány, a kollektivizálással szimpatizáló szegény család kezdettől csatlakozott az eszméhez, de kevesen voltak a helyi kezdeményező bizottság megalakításához. A helyi vezetés 1952 márciu16 Szabó Gyula: Képek a Kutyaszorítóból... i. m. I. köt. 104. p. 17 S. Á. (sz. 1935) az elnök fiának szóbeli közlése, 1996. december 3.
