Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Kollektivizálás a Székelyföldön 1950-1951 289 A Maros tartományi pártbizottság három titkára augusztus 27-28-án52 vagy szeptember közepén elutazott Bukarestbe.53 Itt a Központi Bizottság értékelte a Maros tartományi pártbizottság kollektív gazdaságokkal kapcsolatos munkáját,54 és tervet készítettek a 7 legrosszabb helyzetű kollektív újjászervezéséről.55 Az 1951. augusztus 30-i Tartományi Büróülésen határozták el az újjászervezést, és munkacsoportokat küldtek ki ennek a végrehajtására.56Az újjászervezés tervezett forgatókönyve nagyjából megegyezett a tavasszal alkalmazottal. Először gyűlést tartottak a tartományi székhelyen (Marosvásárhelyen) a legkritikusabb helyzetű kollektivek pártalapszervezeteinek tagjaival,57 ahol utasították őket, hogy válasszák ki azokat a tagokat, akik biztosan maradnának a kollektivekben. Ezenkívül kulákokat vagy ingadozó magatartásúakat kellett leleplezniük, hogy aztán a kollektív nagygyűlésén kizárják őket. Könnyű elképzelni, hogy milyen hatást váltott ki az újjászervezés lehetőségének híre ezekben a kollektivekben: elérhető közelségbe került az erőszakkal létesített kollektivekből való kilépés. Ez a hír hozzájárulhatott a kilépési szándék határozottabbá válásához, és egy bomlási folyamatot indított el. Következő lépésként a tartományi pártbizottság hét bizottságot alakított, amelyeket kiküldtek a hét újjászervezendő kollektívbe, hogy a helyi párt alapszervezetekkel együtt szervezzék meg azokat a csoportokat, akik bent maradnának a kollektivekben az átszervezés után. A munkacsoportok felmérték a kollektivek helyzetét, és azt, hogy hányán maradnának a tagok közül. Szeptember 16-án gyűléseket tartottak a kijelölt kollektív gazdaságoknál a pártalapszervezettel az újjászervezésről. Majd két nappal később a kollektív gazdaságok nagygyűlésén kizárták a hangadókat, de a nagygyűlések kudarccal végződtek: a kizárások sem félemlítették meg a tagságot, túlnyomó részük a kilépés mellett döntött. Az ellenállást még egy esemény erősíthette: 1951. szeptember 18-án megjelent a Központi Bizottság határozata a „kollektív gazdaságok létesítése és a mezőgazdasági társulások terén végzett munkáról”.58 Ebben elítélték a kollektivek erőszakos szervezését, és külön említették a volt Kis-Küküllő megyét, mint negatív példát. (Kis-Küküllő megye egy része Maros tartományhoz került.) Mivel ebben az időszakban a párt- és tömegszervezetek helyi vezetőinek egyik feladata volt, hogy minél több újságelőfizetést mutassanak fel a helységükből, nagy valószínűséggel elterjedt ennek a határozatnak a híre. (Erre még egy valószínű adatunk is van: 1951. szeptember 24-én, Ma52 Bár az egyik forrásanyag augusztus 11-12-ét jelöli meg, mint a Bukarestben tartózkodás időpontja, de ez nem helytálló, mivel az újjászervezést a bukaresti konzultáció után közvetlenül kezdődött, augusztus 30-án. 53 Referat despre situatia gospodáriilor colective din regiunea Mureç, dátum nélküli, 1951. szeptember 26-a után. ANDJ Mureç, fond CRM-PCR, 33. dós. 329-333. f. 54 Referat despre situatia gospodáriilor colective din regiunea Mure§, dátum nélküli, de 1951 szeptember 26-a után. Uo. 55 Nota despre situatia GAC din regiunea Mureç, 4 octombrie 1951, Aranici Pavel instructor. Uo. 246-249. f. 56 Raport asupra situatiei GAC din regiunea Mure§, 9 septembrie 1951. ANDJ Mure§, fond CRM-PCR, 19. dós. 146-61. f. 57 A mezőpetei, kincsesi, radnóti, kutyfalvi, nyárádkarácsonyfalvi, nyárádszentmártoni és vadadi kollektiv gazdaságok voltak ezek. 58 Scánteia 1951. szeptember 18-i szám, 1-2. p. „Hotárárea Comitetului Central al Partidului Muncitoresc Román asupra muncii pe tárámul construirii gospodáriilor agricole colective §i al întovârâçirilor agricole."
