Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
28 Szarka László dőlünk. Ez utóbbiak célja a kisebbségi jogok egységes, az autonómia-statútumban való összegzése lett volna.16 Tanulmányunkban a Szent-lvány József vezette Magyar Nemzeti Párt 1925-1927 közötti aktivista kísérletének előzményeit, céljait és kontextusát mutatjuk be. A német és magyar kisebbségi pártok bevonása a kormánykoalícióba szorosan összefüggött az 1925. évi parlamenti választások nyomán kialakult új belpolitikai helyzettel, amelyben a Milan Hodža által az agrárpárt keretei közt kezdeményezett cseh-német, cseh-szlovák párbeszéd teret nyitott a kisebbségek felé nyitásra.17 A kisebbségek politikai integrációjának akadályai Az első Csehszlovák Köztársaság etnopolitikai kiindulási pozícióját öt szempont mentén lehet felvázolni. A nemzetiségi összetétel alapján a Habsburg Monarchia osztrák és magyar részének cseh, szlovák, illetve rutén többségű tartományaiból, vármegyéiből és az azokkal határos nem szláv területekből kijelölt új állam bonyolult etnikai képletet jelentett. Az 1921. évi népszámlálás szerinti 51 százalékos cseh többségével kísértetiesen emlékeztetett az 1918 előtti Magyar Királyság nemzetiségi összetételére.18 A nemzetállami önmeghatározás szerint a köztársaság nemzeti jellegét a csehszlovák politikai nemzet volt hivatott megjeleníteni és garantálni. A többi kisebbségi csoportot a nyelvi és kulturális-oktatási jogokkal körülírt mozgástérre korlátozta. Mindezt a szlovákok többségének rövid ideig tartó támogatása mellett az 1920. évi csehszlovák alkotmány rögzítette.19 Az 1920. évi parlamenti választások nyomán kialakult parlamenti erőviszonyok módot adtak arra, hogy az állam legfontosabb intézményeiben, törvényeiben testet öltsön a csehszlovák nemzetállam eszméje. Szent-lvány József a prágai parlamenti erőviszonyokat értékelő 1926. évi feljegyzésében az első hét év etnopolitikai erőviszonyait jellemezve a nemzeti, vallási, politikai, ideológiai partikularizmusok tobzódásáról írt, melyeken az államépítés tudatos programja magasan felül tudott emelkedni.20 A kisebbségi magyar politizálás első tíz évének alighanem legleleményesebb és legtöbbet kezdeményező politikusa az 1919-1926 között eltelt időszak politikai teljesítményét rendkívül kritikusan értékel16 Jan Rýchlik: Češi a Slováci ve 20. stolétí. Československé vztahy 1914-1945. Bratislava, Academic Electronic Press-Ústav T. G. Masaryka, 1997, 135-142. p.; Schaffrannek, Christof : Die politische Arbeiterbewegung in den böhmischen Ländern 1933-1938 [Digitale Dissertation.] Berlin, Freie Universität, 2004, 27-31. p. http://www.diss.fu-berlin.de/2004/123/.a 17 Hodža, Milan: Federácia v strednej Európe a iné štúdie. Bratislava, Kalligram, 1997, 150-152. p. 18 Popély Gyula: Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlások tükrében 1918-1945. Budapest, írók Szakszervezete Széphalom Könyvműhely-Regio, 1991, 47-66. p. 19 Schaffrannek, Christof : Die politische Arbeiterbewegung... i. m. 57-59. p. 20 „Az első választott nemzetgyűlésen a cseh és az ő felfogásukat magukévá tevő szlovákok roppantul kihasználták a helyzetet. [...] az állam megalakítása ellen állást foglalt nemzetiségek széthúzásának ideje alatt az összes cseh pártokat egy coalitiós program alapján együtt tartani sikerült, és ez által, mint ők mondják, a csehszlovák nemzet uralmát az államban biztosították." Szent-lvány József: Gondolatok a prágai parlamentről. 1926. június 20. Magyar Országos Levéltár (MÓL) Külügyminisztérium Politikai Osztály bizalmas iratok, K-64, 1926-7-582.
