Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában 25 resnie kellett a politikai kapcsolatokat az új állam központjaival, a cseh és szlovák politikai tényezőkkel. Az államjogi változások következményeit az adott körülmények közt nem lehetett egy lépésben pozitív kapcsolatok kialakításával feldolgozni, az államjogi ellenzékiség 1918 előtti tradíciói azonban minden budapesti biztatás ellenére folytathatatlannak bizonyultak. Az első években a csehszlovák állam negációja, a nemzeti önrendelkezés alapján álló deklaratív politika, illetve a nacionalista jogfosztást, az elszenvedett súlyos sérelmeket dokumentáló gravaminális politika jellemezte a német, magyar és jórészt a szlovák politikai magatartást. Sokféle értelmezés született a felvidéki magyar kisebbségi létforma kezdeteiről. Abban mindenki egyetért, hogy Erdélyhez, de a Vajdasághoz hasonlítva is a szlovenszkói és ruszinszkói magyar közösségi létezés szinte teljes egészében előzménytelen volt. Szvatkó Pál 1938-ban a felvidéki régiók magyarságát a központi magyar területek „törzsökös részének” tekintette, Budapest közelségében élő centrális elemnek, „központi sejtnek”, amely „sohasem volt peremnép, nemzeti periféria".7 A két világháború közötti korszak kritikus szemű kortársi elemzői számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kisebbségi helyzetbe került népcsoportok magyar nemzeti identitása elsősorban a történeti magyar állammal és az általa kínált javakkal való azonosulásra épült. A korszerű nemzetépítés feladatainak, céljainak tisztázására azonban nem igazán bizonyult alkalmasnak. A korszak egyik legkritikusabb elemzője, Ölvedi János szerint a kisebbségi kihívásokkal való szembesülésben éppen ez a történeti alapozottságú nemzeti identitás vált súlyos traumák forrásává: ....a kisebbségi sors vállalásánál és a kisebbségi élet berendezésénél tárultak elő a magyar társadalmi lelkiség szörnyű hiányai, a békeévekben oly fennhangon hirdetett „nemzeti öntudat” tartalmatlansága. Konkrét politikai és gazdasági tényekkel szemben kellett a szlovenszkói magyarságnak felvennie a harcot, és itt a javarészt érzelmi momentumokból táplálkozó nemzeti öntudat értéktelennek bizonyult.” 8 A magyar kisebbségtörténeti feldolgozások azt jelzik, hogy az erdélyi, vajdasági ellenzéki magyar pártokhoz hasonlóan a felvidéki magyar ellenzékiség szintén az identitáspolitikai célok teljesülését, a nemzeti megmaradást tartotta a legfontosabb feladatának. Az anyanyelvi kultúra és közélet fenntartása, intézményi fejlesztése, pártpolitikai képviseletének szabad működése, az egyetemes magyar kulturális közösséghez való kötődések, kapcsolatok ápolása, az újraegyesülés lehetőségének a határok módosítása révén való szorgalmazása tartozott ebbe a célkijelölésbe. Ugyanakkor az ellenzéki magyar pártok kezdettől fogva a következetes kisebbségi jogvédelemre is berendezkedtek. Ez a magatartás a kisebbségi polgárokkal, közösségekkel szemben elkövetett diszkriminatív döntések, sérelmek dokumentálását, petíciók, memorandumok összeállítását, a köztársasági elnökhöz, miniszterekhez menesztett szakmai delegációk testületi tiltakozásait jelentette.9 A sérelmi politika gyakran kimerült a jogtalanságok elleni meddő tiltakozásban, aminek volt ugyan mozgósító szerepe, de a közösség mindennapi igényeit nem elégít7 Szvatkó Pál: A visszatért magyarok. A felvidéki magyarság húsz éve. Budapest, Révai, 1938, 20-21. p. 8 Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza. In Fazekas József (szerk.): Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918-1945. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó, 1993, 9. p. A tanulmány eredeti lelőhelye: Magyar írás, 1937. 3. sz. 9 A sérelmek és tiltakozások leggyakoribb tárgyát a kisebbségi magyar oktatásügyben elszenvedett sérelmek jelentették. Erről lásd Boros Béla: Magyar tanító a Kárpátok alatt. A Szlovenszkói Általános Magyar Tanító Egyesület (SZÁMTE) összefoglaló története 1918-1945. Dunaszerdahely, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2005.
