Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
252 Kovács Attila ányzott a munkaeszközökkel és igavonó állatokkal való ellátásuk, aminek következtében sok kolonista bérbe adta a földjét a környező települések lakóinak. A nyilván nem hibákat, hanem eredményeket, illetve a tényleges helyzetet feltáró bizottság nagyon sok gonddal találkozott Muravidéken. A több mint egyhetes helyszíni szemle során módjuk és idejük volt minden kolonistával és dobrovoljáccal személyesen beszélni.42 Az intenzív, több napos, eddig nem tapasztalt hosszúságú személyes tapasztalatszerzés alapján nagyon pontos helyzetképet rajzoltak. A más országrészekből Lendva-vidékre letelepedett gazdák nagy része csődöt mondott, csak az állami támogatások tartják el őket. Bár a rosszul gazdálkodók és élők arányát nem rögzítették százalékos pontossággal, az adófizetések elmaradásának elterjedt gyakorlata jól jelezte a telepesek nehéz helyzetét. Személyekről és családokról kellett lesújtó nyilatkozatot tenniük, mivel 10-14 év alatt nem tudtak Alsólendva környékén megkapaszkodni, önhibájukból eredően (is) éheztek és rongyosak voltak. Az összefoglalóból határozottan kirajzolódott a Klekl által a telepítések elején hangoztatott probléma: a más vidékről ideköltözött kolonisták a muravidéki gazdálkodási szokások, időjárási viszonyok ismeretének hiányában bukásra vannak ítélve. A szegénységben tengődő telepeseket az állam az etnikai határ kiterjesztése és a szlovén szavazatok növelése miatt megpróbálta újból és újból megerősíteni, de ennek egyéb veszélyes vonzatát is kiválóan rögzítették a látogatók, az adók elmaradásának leírásakor. Másfél évtizedes kísérletezés ellenére a Lendva-vidéken sem példamutató gazdákká, sem államilag megbízható polgárokká nem váltak a kolonisták. Helyette állandó - részben jogos - problémáikkal folyamatos, megoldatlan állapotokat gerjesztettek, stabilizáló szerepük helyett válsággócot jelentettek Alsólendva környékén. A kolonisták gazdálkodási és megélhetési gondjai mellett az új telepesek megérkezésekor gyakran már a földkimérési költségek is gondot okoztak. Ilyen esetre utal a földreformot lezáró bizottság 1935. május 8-i határozata, mely szerint 62 hídvégi kolonistától el kell kobozni a földjét, mivel kétszeri felszólítás után sem fizették be a kimérési költségeket. Csak többszöri fellebbezés és a költségek kifizetése után törölték a határozatot és maradhattak a birtokok a kolonisták kezén.43 Az Alsólendva környéki kolonizálásra - hasonlóan, mint az ország más területein végrehajtott telepítésekre - jellemző volt a tervszerűtlenség, a szisztematikusság hiánya. A telepítések során nem alakult ki együttműködés a kolonizálást végrehajtó szervek, a kolonisták és a nagybirtok között, ami rengeteg összetűzéshez vezetett. A vizsgált térség kolonizációja során elsősorban a nemzeti okokat vették figyelembe, és csak másodlagos helyen szerepeltek a gazdasági szempontok, aminek az lett a következménye, hogy a kolóniákon létesített gazdaságok többsége életképtelen volt. A fentiekben már említett bizottsági jelentés szerint a kolonisták 80%-ának gazdasági és vagyoni helyzete olyan volt, hogy megélhetésük kiadós állami segítség nélkül lehetetlen lett volna. A telepítésekkel az állam egyrészt a magyar-jugoszláv államhatár Lendva-vidéki szakaszán megbízható szláv réteg kialakítására törekedett, másrészt az itt található kompakt magyar településhálózat szétszabdalása volt a cél. A telepítés során a szociális okokat sem vették figyelembe, illetve csak az államalkotó nemzetek szempontjából alkalmazták azt, mivel az Alsólendva környéki őslakosságának többségét kitevő magyarokat kizárták a földreformból. Csak a földreformot lezáró törvény meghozatala (1931) után sikerült néhány magyar származású személynek agrárföldhöz jutnia. Elsősorban az Esterházy-uradalom 42 A helyszíni szemle 1935. április 9-18. között zajlott. 43 AS 71, fasc. 54, Esterházy; Zemljiško knjižni spisl, kolonizacija, popis razlaščenih in vrnjenih zemljišč.
