Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Délszláv kolonizáció Alsólendva környékén a két világháború között 247 megbízottjának beszámolója alapján a földreformügyi miniszter 1924. április 24-i határozatában a Murisán és a Petesházán található földeket a muraközi földigénylők rendelkezésére bocsátotta. A muravidéki kolonistáknak - akiket a Murisára akartak telepíteni -viszont a Hídvégen található Esterházy-földeket utalta ki. Atengermelléki menekültek és a muravidéki kolonisták mellett Boszniából származó dobrovoljácokat is akartak kolonizálni 1924 folyamán Alsólendva környékére. A dobrovoljácok azonban nem szándékoztak véglegesen letelepedni a vidéken, hanem a számukra kiutalt földet - amelyet az agrárhatóságok a magyaroktól vettek el - az ott élő magyaroknak akarták további bérletbe kiadni. Mivel a magyarok nem vették bérbe tőlük a földet - ezt egyébként tiltotta a törvény -, a dobrovoljácok elhagyták Lendva-vidéket.25 Alsólendva környékén a telepítések első szakaszában két kolonistatelepülést hoztak létre a tengermelléki menekültek. A petesházi kolóniát 1921 nyarán alapította 14 tengermelléki menekült család, míg a benicei kolóniát 1922 derekán 31 család hozta létre. 3.2. A kolonizáció második szakasza A kolonizáció második szakasza alatt folytak a legnagyobb méretű telepítések Lendvavidéken. Miután 1924. október 1-jével a magyar nemzetiségű bérlőktől elvették az agrárföldet, az így szabaddá vált területeket a helyi, szlovén származású igényjogosultak és a telepesek között osztották szét.26 A kolonizáció második hulláma alatt az első telepítésre 1925 tavaszán került sor, amikor a hídvégi majorság területére megérkeztek az első telepes családok. Néhány hónappal később, 1925 augusztusában került sor a második telepítési hullámra, amelynek során a gyertyánosi majorság területére telepítettek 31 kolonista családot. A hídvégi és a gyertyánosi kolonisták muravidéki szlovének voltak, akik Muravidék szlovének által lakott területein éltek korábban. A muravidéki szlovén földigénylők Esterházy-nagybirtokra történt letelepítése elsősorban Klekl Jožef érdeme volt. A szkupstinában 1923 telén27 elhangzott beszédében a Lendva-vidéki betelepítésekről a következőket mondta: „Ami az Alsólendva környéki betelepítéseket illeti, támogatom a földreformügyi miniszter azon tervét, hogy az államhatárainkon a mi szlovén nemzetiségű állampolgáraink telepedjenek le... Nagyon helyes, hogy a minisztérium figyel arra, hogy a szlovén elemmel erősítse meg a határunkat. Amíg ez egy részről szükséges, annyira szükséges másik részről az is, ahogy arról már szóltunk, hogy a szegény magyarokról is gondoskodjunk, akiknek szükségük van az állami segítségre rossz szociális helyzetük miatt. Az Alsólendva környéki földeket azonban elsősorban a szlovéneknek kell adni, éspedig a hazaiaknak”, ami alatt a muravidéki szlovéneket értette.28A muravidéki szlovének mellett 1925 folyamán a tengermellékről és Isztriáról az olasz fasizmus elől menekülő családokat is telepítettek le az Esterházy-uradalom pincei majorságára.29 25 Pokrajinska in Študijska knjižnica - Területi és Tanulmányi Könyvtár (a továbbiakban: PIŠK) Murska Sobota, Arhiv sreskega naöelstva, fasc. 17; Agrárne zadeve. 26 Itt kell megemlíteni, hogy míg az Szerb-Horvát-Szlovén Királyság más területein élő magyarokat - és más, nem államalkotó nemzetiségeket - már a földreform első periódusában kizárták a földosztásból az optálási jogra hivatkozva, addig Lendva-vidéken ez nem történt meg. Itt a magyarok egészen 1924 szeptember végéig a nagybirtokok négyéves bérbeadásáról szóló rendeletben leírtak alapján bérelhettek agrárföldet az Esterházy-uradalomtól. Ennek ellenére már 1924 előtt is történtek esetek, amikor magyar és más, nem szláv nemzetiségű földigénylőt kizártak a földreformból. 27 1923. december 5-én. 28 Novine, 1924. január 20. 29 AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija.
