Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A társadalomalakítás és a kisebbségi társadalom
Délszláv kolonizáció Alsólendva környékén a két világháború között 243 lám a feltétlenül megbízható szláv réteg kialakítására törekedett ezeken a területeken. E rétegeket a hatalom, különösen a 20-as években, a kisebbségek megfigyelésére, megfélemlítésére használta fel” - írja A. Sajti Enikő, rávilágítva a telepítések nacionalista céljai mellett a politikai okokra is.9 A déli területeken belül különösen Koszovóba és Macedóniába telepítettek sok telepest, akiket a földreformból kizárt helyi albán és macedón lakosság ellenségesen fogadott. Több helyütt fegyveres harcra is sor került a helyi lakosság, valamint a telepesek között, aminek a kormány katonai erők és a tüzérség (!) bevetésével vetett végett. A déli területeken a telepeseknek az ellenséges helyi lakosság mellett a szokatlan éghajlattal is meg kellett küzdeniük. A felmerült nehézségek következtében sok telepes otthagyta földjét, és a szökésben keresett menedéket.10 Nagyon eltérőek a déli területeken végrehajtott telepítések számszerű adatai. A jugoszláv földreform és kolonizáció szakavatott ismerője, Milivoj Erié adatai szerint a déli területeken az elemzett időszakban körülbelül 10 000-15 000 család telepedett le,11 vele ellentétben Nikola Vuéo 17 679 kolonista családot tüntetett fel, akik között 142 588 hektár földet osztottak ki 1940-ig.12 A kolonizáció másik célpontja az északi területek voltak, azon belül is elsősorban a Vajdaságra koncentrálódott a telepítési akció, ahol a legtöbb nagybirtok állt rendelkezésre, és ahol nagy számban éltek nemzeti kisebbségek (magyarok, németek, románok, ruszinok, szlovákok stb.). Az itt letelepedő telepesek többsége Szerbia, Bosznia és Crna Gora mezőgazdaságilag passzív területeiről származott, akik gazdasági szakismerete nagyon hiányos volt. Ennek következtében például megrongálták a bonyolult árvízvédelmi rendszert, ami több árvizet idézett elő. A telepesek kulturális színvonala is elmaradt az őslakosságétól, ami kizárta a jugoszláv állam elsődleges telepítési célját, a kisebbségek asszimilációjának lehetőségét. A telepítések során keletkezett települések gazdasági felemelkedése igen vontatottan haladt, a telepesbirtokok túlnyomó többsége nem volt képes piaci feleslegeket előállítani.13 Az északi területeken végbement telepítésekről - ahogy az egész jugoszláv földreformról és kolonizációról - pontos adatok egyelőre még nem állnak a rendelkezésünkre. A már említett Milivoj Erié becslései szerint Szlovéniában, Horvátországban és a Vajdaságban, vagyis az északi területeken a két világháború közötti időszakban legfeljebb 20 000 családot telepítettek le közel 100 000 családtaggal.14 Ezzel szemben a vajdasági földreform szakavatott ismerője, Nikola Gačeša adatai szerint csak Bácskában, Bánátban és a Szerémségben legalább 19 226 telepes család telepedett le, ami, ha átlagosan öt családtaggal számolunk, 93 440 főt jelent. Különösen Bánátot érintette érzékenyen a kolonizáció, mivel az oda telepített 10 933 telepes család 54 665 családtaggal (öt családtaggal számolva) a bánáti lakosság közel 10%-át jelentette (Bánátban 1931-ben 563 933 személyt írtak össze). Ezáltal mélyreható változás állt be Bánát etnikai térképén, mivel a telepesek kizárólag délszlávok voltak, elsősorban szerbek. A Bánát nemzetiségi összetételében beállt változásokat még tetézte a földreformban kisemmizett kisebbségek nagy számban való elvándorlása is. Szintén Nikola Gačešától származnak azok az adatok is, miszerint 1919 és 1941 kö9 A. Sajti Enikő: Kényszerpályán. Magyarok Jugoszláviában, 1918-1941. Szeged, 1997, 101. p. 10 Erié, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo, 1958, 394-413. p. 11 Uo. 489. p. 12 Vuco, Nikola: Poljoprivreda Jugoslavije (1918-1941). Beograd, 1958, 39. p. 13 Gačeša, Nikola: Opšta obeležja agrarne reforme i kolonizacije u Vojvodini izmedu dva svetská rata. Jugoslovenski istorljski časopis, Br. 3—4. 179. p. 14 Eric, Milivoj: i. m. 481. p.
