Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
236 Gaucsľk István a nemzetiségi jellegű gazdasági elkülönülés/bezárkózás gondolata nem kapott volna nagyobb támogatást az értelmiség és a kisebbségi politikai elit részéről. A magyar kisiparos szervezeti kezdeményezések egyik aktív szereplője, Ivánfy Géza például 1932- ben az elzárkózás lehetetlenségére mutatott rá: „Igen jól tudjuk, hogy egy állam keretén belül csak magára számító, csak magában forgolódó és érzelmi vámsorompókkal magát elkülönítő'nemzeti kisebbségi közgazdaságot felépíteni lelketlenség [sic!] lenne. Nem is erről van szó. Hiszen a közgazdasági élet több szabadságot kíván, s közvetlenebb kapcsolatot, az anyagi-javak cseréjében kifejeződő valóság-együttműködést azokkal, akikkel az államegységben a sors összeköt.60 Szent-lvány József 1935-ös „új magyar nacionalizmusának“ gazdasági programja (amely „a magántulajdont tisztelő társadalom nemzeti organismusának“ kialakítására hivatkozott) sem tartalmazta az autarkia igényét, célirányosan egy foglalkozási szektorra, a földművesekre és a gazdákra irányult. A meghirdetett elvek között a magántulajdon tiszteletét, a közösségi érdeket, a szabad kereskedelmet61, az igazságosságot és a szolidaritást találhatjuk.62 A szerzők a másik determináló tényezőt az új állami keretbe kényszerülve megtapasztalt kisebbségi sorsban, a hátrányos politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági következményekben látták. Az utóbbi esetében kimondatlanul is a csehszlovák gazdaságpolitikában megnyilvánuló nemzetiesítő tendenciákra tapintottak rá, ugyanakkor a többségi nemzetgazdasági nacionalizmusának súlyával, a gazdasági demokrácia eszméjének egyoldalú alkalmazásával és a gazdasági élet terén tapasztalható kisebbségi érdekvédelem korlátáival, az érdekérvényesítés elégtelen voltával is szembesültek. A kisebbségi társadalom belső, permanensen létező deficithalmaza a problémák szövevényes hálójaként jelent meg. A kivezető utat néhányan a pontosabban alig kifejtett „erkölcsi erő" fogalmában jelölték meg. Valószínűleg az egyéni erkölcsösségre is gondolhattak, amely a közösségi szokásokat és normákat elfogadja, azokat követi. Vagy a csoport iránti erkölcsi kötelezettségre utalhattak, azaz a pillanatnyi érdekeken túlmutató jóra, a lelkiismeret követésére, esetleg a társadalmon belüli rend akceptálására, a törvények betartására.63 Az eszmefuttatások mélyszövetében mintha egyéni és közösségi találkozását, az új közösségi élményt, a vállalt szolidaritást akarták volna sejtetni, miközben a belső kohézió ellentmondásait alig vizsgálták. Másik oldalról vizsgálva a kérdést, az individualizmus mellett, amely az egyéni profitmaximalizálást követte, a csoportérdekek elfogadása, tiszteletben tartása, a szolidaritás-elv és az altruizmus megerősödését jelenthette (pl. a szövetkezeti mozgalom, az ipartársulatok segély- vagy nyugdíjalapjai). A csehszlovákiai magyarság két évtized alatt nem tudta létrehozni a gazdasági társulások egységes hálózataként funkcionáló szervezeti felépítményét (nevezhetjük gazdasá60 Magyar írás, 1932. szeptember 7. sz. 566. p. 61 A valóságban már kötött, védővámos kereskedelmi versengés folyt az európai országok között. 62 PMH, 1935. április 30. 100. sz. 2. p. A magyar pártok 1934-1935-ös választási agitációjára lásd Baláž, Július: Maďarské buržoázne strany v Československu a voľby v roku 1935. Historický časopis, 1988. 4. sz. 638—643. p. 63 A Hantos-féle „definíció": „Kisebbségi életben csak az erkölcsi erő lehet a gazdasági életben is az öszszekötő kapocs, amely az elszakadt nemzettöredék gazdasági útját szabályozza". Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve. In Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Somorja, Méry Ratio, 2002, 77. p. Varga Imre így fogalmaz: „Mivel államhatalommal, a törvények parancsoló szavával nem rendelkezünk önmagunk felé fordulva, nemzettársadalmi életünknek belső, erkölcsi feszítő erőnkből merítve kell megteremteni az összefogó, megtartó és vezető kötelékeket. A mi gazdasági szellemünk nem térhet le a nemzeti lelkiismeret és az erkölcs útjáról". Varga: i. m. 223. p.
