Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
222 Gaucsík István ségét sem, ezért a bíróság a rendeletet megsemmisítette.10 Az ellenzéki magyar politika számára ezeknek a struktúráknak az átmentése ugyan nem sikerült, de a minta adott volt, és az 1930-as években kiépített regionális szervezeteiket ezek folytatásának tekinthetjük.11 Az 1927-ben bevezetett tartományi rendszer, amely először rögzítette saját közigazgatási határai között Szlovákiát (Slovenská krajina), egységesítő célzattal váltotta fel a nagymegye-szervezetet. Szlovákia önálló jogi entitást kapott, amelyet pl. az önálló hivatalok, a saját költségvetés, a vagyoni jogok, kötelezettségek és a gazdasági érdekérvényesítés alkotott, azonban a tartományi választott szervek kompetenciáit az állam szűkítette, így azok segédhivatalokká váltak.12 A gazdasági élet területein a tartományok költségvetéséből közérdeket szolgáló intézményeket, hivatalokat hozhattak létre. A tartományi képviselő-testületet gazdasági hatáskörrel is felruházták. A megye olyan közérdekű feladatok ellátására kapott jogosítványokat, amelyek az alsóbb szintű közigazgatási egységek, így a járások és községek illetékességét, pénzügyi kapacitásait meghaladták.13 Az elvárások egyszerre egy regionális gazdaságpolitika erőteljesebb kibontakozását és a fejlesztéseket szorgalmazták, az országrész nagyobb gazdasági teljesítőképességét és a jelentős regionális eltérések mérséklését várták az új rendszertől. A gazdasági szerepvállalást azonban az elégtelen anyagi források akadályozták, ahogyan előzőleg a megyék, ugyanúgy a szlovákiai tartomány is állami támogatásra szorult, a járások önállóbb gazdasági tevékenységet - szemben a csehországiakkal - pedig alig tudtak kifejteni.14 A járási és tartományi képviselő-testületekben történő állami kinevezéseknél figyelembe kellett volna venni a nemzetiségi viszonyokat, ez azonban a gyakorlatban nem valósult meg, hiszen a választási eredményektől függetlenül, a tartományi kormány a képviselők 1/3-át, ill. a belügyminisztérium a járási képviselők 1/3-át nevezhette ki.15 A hiányos kisebbségi magyar képviselet A magyarság állami gazdasági és érdekvédelmi korporációkon belüli arányával kapcsolatban még további kutatások szükségesek. Nagy vonalakban annyi elmondható, hogy ezekből a szervezetekből a kisebbségi magyarságot 1919-től vagy kiszorították (keres-10 Sbírka nálezú nejvyššího správního soudu ve vëcech administrativních. Zost. Bohuslav, V. Jos[ef]. III. köt. Praha, Právnické vydavateľstve, 1922, 861-864. p.; A Gazda, 1921. december 7. 23. sz. 200. p. 11 Esterházy János a kisebbségi gazdasági önszerveződés példáiként említi őket. A kisebbségek gazdasági helyzete. Előadás a Debreceni Nyári Egyetem 1943. évi tanfolyamán. In A kisebbségi kérdés. Válogatott írások, beszédek, interjúk. Budapest, Ister, 2000, 242. p. Részletesen a gazdasági egyesületekre Gaucsík István: A csehszlovákiai magyarság gazdasági szervezetei (1918-1938) Gazdasági egyesületek, szövetkezetek, ipartársulatok. Korall, 2004. 18. sz. 51-54. p. A későbbi Szlovákia területén, 1918 előtt, Miloš Jurkovič 14 megyei gazdasági egyesületet különböztet meg. Jurkovič, Miloš: Hospodárske spolky na území Slovenska do roku 1918 a snahy o založenie samostatných slovenských spolkov. Agrikultúra, 1968. 7. sz. 83. p. 12 A 125/1927-es törvény vezette be a tartományi beosztást, amelyet Csehország, Morvaország és Szilézia, valamint Szlovákia és Kárpátalja alkotott. Az új közigazgatási törvény Szlovákiában 1928. július 1- jétől, a cseh országrészekben 1928. december 1-jétől lett hatályos. Bianchi: i. m. 195-199., 203-205. p.; Šuchová: i. m. 110-112. p. 13 Československá vlastiveda. V. köt. Praha, Sfinx Bohumil Janda, 1931, 676-678. p. Deset let československé republiky. I. köt. Praha, 1928, 303-308. p. A közigazgatás általános fejlődéséről uo. 296-302. p. 14 Cserhelyi, Vincent: Krajinské hospodárstvo. In Kolesár, Miloš (red.): Zlatá kniha Slovenska. Bratislava. Sostavil a vydal Miloš Kolesár, 1929, 151. p. 15 Bianchi: i. m. 205. p.; Šuchová: i. m. 113. p.
