Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
Nemzetgazdasági önszerveződési modellek Erdélyben 215 László, a Szövetség vezérigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a hitelszövetkezet a legmegfelelőbb és leghatékonyabb intézmény a kishitelek folyósítására.117 Előnyös feltételek mellett nyújtott hitelein kívül, a szövetkezet a közösségnek is előnyöket hoz: a község pénzforgalmát növeli, gazdasági, biztosítási és kulturális szakosztálya révén új tevékenységeket honosít meg, könyvtárával hozzájárul a nemzeti kultúra fenntartásához. A közgyűlések, a piaci-gazdasági tevékenységek, valamint a felvállalt tisztségek egyúttal a falu fórumává, közvélemény-formálójává is avatják a szövetkezetei. A kiépített szövetkezeti hálózat sűrűsége, lokalitása és altruisztikus feladatai folytán el nem hanyagolható tényező volt a magyar kisebbségi intézményrendszeren belül. Az 1929-es mérleg adataira alapozva Bethlen László hangsúlyozta a szövetkezetek erkölcsi és gazdasági pénzügyi-vagyoni erejét is, kiemelve a munkahely és mellékkereset, többletjövedelem termelő funkciót is. A Szövetség munkaprogramjának súlypontját a központ által nyújtott hitelkeret bővítésének lehetősége képezte.118 Az erős pénzügyi központ megteremtése érdekében a szövetkezetek saját üzletrésztőkéiket és tartalékalapjait kellett volna emelni, és minél több magyar intézményt megnyerni szövetkezeti alapítványi üzletrészek jegyzésére.119 A párt közgazdasági szakosztályát a hitelszövetkezeti központ erkölcsi támogatására kérte fel, az iskolafenntartó intézményektől pedig a szövetkezeti nevelés bevezetésére kért jóváhagyást. Ugyanakkor indítványt tett közgazdasági tárgyú vándorgyűlések rendezésére, amelyeken a vidéket különösen érdeklő szakelőadások mellett mindenkor szövetkezeti propagandaelőadás is tartassék. A Szövetség stratégiájának prioritásai között szerepelt a kisiparosok hitelellátása szövetkezetek alapítása által, az elszórtan működő tej szövetkezetek koordinációja és értékesítésének megszervezése, magyar birtokvásárlások hitelezése, valamint a mezőgazdasági és szövetkezeti szakoktatás előbbrevitele vándortanítók útján. Az OMP 1933. évi nagygyűlése alkalmával, a GHSZ párhuzamosan gazdasági kongresszust tartott Marosvásárhelyen, amelyen az OMP közgazdasági szakosztálya is részt vett. A gazdasági válság és konverziós törvények által okozott bizalmi válság, a hitelszféra stagnálását oldandó konstruktív kezdeményezéssel a magyar kisebbség gazdasági szereplőit próbálta egy konzultatív és koordináló szervbe, az ún. Gazdasági Tanácsba foglalni. Vargha László határozati javaslata alapján az OMP intézőbizottságát kérték fel ennek a Gazdasági Tanácsnak a megalakítására. A javaslat szerint: „Az elmúlt 15 esztendő tapasztalataiból megállapítandó, hogy a jövőben kisebbségi társadalmunk csakis úgy tudja helyét megállani, ha megmaradt gazdasági és pénzügyi intézményeit egységes irányítás mellett újjászervezi. E cél elérése érdekében megalakítandó az erdélyi magyarság Gazdasági Tanácsa akként, hogy abban az erdélyi magyar gazdasági érdekképviseleti szervek megfelelően képviselve legyenek. [...] A Gazdasági Tanács kizárólag magyar kisebbségi gazdasági érdekeket képvisel és érdekei az Országos Magyar Párttal mindenben összhangban állanak. A Gazdasági Tanács határozatait és útmutatásait az Országos Magyar Párt illetékes szervei útján hajtja végre és a végrehajtás eredményeiről az intézőbizottságnak a Gazdasági Tanács tartozik jelentést tenni.”120 117 Hitelszövetkezeti szervezetünk Erdélyben. In Gazdasági sérelmeink és kívánságaink. III. köt. Az Országos Magyar Párt Közgazdasági Szakosztályának Szatmáron 1930. okt. 25-én tartott nyilvános üléséről. Kolozsvár, Minerva, 1930, 157-167. p. 118 A központ által nyújtott 54 millió drága visszleszámrtolási hitel helyett kb. 150 millió 14%-nál nem drágább pénzzel kielégíteni a tagszövetkezetek hiteligényét. 119 Hitelszövetkezeti szervezetünk Erdélyben. In Az OMP 1933-as kongresszusa, i. m. 157-167. p. 120 Gazdasági kongressszusunk által elfogadott határozati javaslatok. Szövetkezeti Értesítő, 1933. 8. sz. 4-5. p. Vita Sándor: Gazdasági tanács. Hite,! 1937. 45.
