Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
214 Hunyadi Attila zásokat vagy más intézményeknél való eladósodást. A marossárpataki hitelszövetkezetnek például nem engedélyezte, hogy idegen intézettől, a Marosvásárhelyi Takarékpénztártól 200 000 lejes hitelt vegyen igénybe, „miután fgy nem lenne módjában ellenőrizni a hitelszövetkezet működését és hitelnyújtását. A nyárádszeredai hitelszövetkezetnek, mely a központnál közel 2 millióval, a Marosvásárhelyi Takarékpénztárnál pedig 1,6 millióval tartozott, csak úgy engedélyezte a Szövetség, hogy az Erdélyi Bank marosvásárhelyi fiókjától 2,5 millió lej hitelt felvegyen 14% mellett, ha abból a központnál és a Marosvásárhelyi Takarékpénztárnál fennálló hitelét megfizeti.113 Az idegen intézeteknél hitel igénybevételét következetesen tiltó álláspontja miatt a Szövetségtől némelykor kiváltak az elégedetlenkedő szövetkezetek: törvényszerű és alapszabályszerű felszámoltatás betartásával természetesen bárki kiléphetett (a sáromberkei és bikfalvai hitelszövetkezet például kilépési igényüket és a Brassói Népbank érdekkörébe való belépést jelentették). Elegendő tőke hiányában tehát a Szövetség képtelen volt valamennyi hiteligényt ellátni, ezért prioritásokat, célcsoportokat állított: elsősorban beruházási és földvásárlási hiteleket szavazott meg. Adósságkonvertálásra is nyújtott kedvezőbb kamattal hitelt a Szövetség: a nagyiratosi szövetkezet kérésére a Banca Victoriánál felvett 83 000 lej hitelt magához váltotta, ugyanakkor megkereste az Aradcsanádi Takarékpénztárt, hogy a szövetkezetnek nyújtott 200 000 lejes hitel kamatlábát szállítsa le 26%rra.114 Ugyanebben az évben, 1927-ben, az etédi hitelszövetkezet körzetébe tartozó Atya község tüzkárosult tagjai részére 150 000 lej rendkívüli hitelt szavazott meg 22% mellett, 300 000 lejt pedig a székelykeresztúri pénzintézeteknél fennálló tartozásuk konvertálására.115 A tagszövetkezetek rendes körülmények között alaptőkéjük háromszorosát igényelhették hitel formájában a Szövetségtől. A Szövetség pedig a Központi Szövetkezeti Banktól alap- és tartaléktőkéi ötszöröse erejéig vehetett igénybe hitelt. Az OMP és a szövetkezetek A gazdasági válság az erdélyi magyar gazdasági szervezeteket érintette súlyosabban, hiszen a román kormányok által meghirdetett konverziós törvények alkalmazása során a magyar pénzintézetek és szövetkezetek nem részesedtek az állami kárpótlásban veszteségeikért, amelyeket így a takarék- és betétállományból kellett amortizálni, a betétesekre és hitelezőkre hárított veszteségek viszont a pénzforgalmat megbénították, megrendült a bizalom az intézmények iránt. A válság kezelésében a magyar kisebbségi intézmények összességére felelősség hárult, amint azt az OMP 1933-as marosvásárhelyi kongresszusának felszólalói is megfogalmazták. Az OMP közgazdasági szakosztálya a Szövetség az Unió javaslatára együtt ülésezett az Unió kongresszusával. Az elhangzott előadások ismét hangsúlyozták a a korábbi kongresszusok felismeréseit, miszerint valamely nemzeti kisebbség fennmaradását intézményeinek szorosabb koordinációja, együttműködése és szolidaritása biztosíthatja. Az OMP 1930. évi nagygyűlésén a párt közgazdasági szakosztálya nyíltan állást foglalt a gazdasági élet nemzeti irányban való kiépítése mellett, e tekintetben a szövetkezeti szervezkedés minél hathatósabb kiterjesztését és támogatását tartotta szükségesnek.116 A kongresszuson Bethlen 113 Uo. 90. f. 114 Uo. 7. f. 115 Uo. 9. f. 116 Oberding József György: Az erdélyi magyarság szövetkezeti mozgalma. Magyar Gazdák Szemléje, 1938. 2. sz. 49-69. p.; 3. sz. 116-121. p.
