Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi gazdasági önszerveződés
Nemzetgazdasági önszerveződési modellek Erdélyben 191 A két világháború közötti időszakban az utódállamokhoz került magyar entitások diakron és szinkron modellként értelmezték és próbálták alkalmazni a monarchiabeli nemzetiségi intézményes önszerveződéseket vagy más kortárs kisebbségi nemzetépftő modelleket.6 Az erdélyi magyarok által legtöbbször hangoztatott és viszonyítási pontként emlegetett modell a szászok „altruizmusa” és a román pénzintézeteket reprezentáló „Albina bank és Solidaritatea szövetkezet” nemzeti elkötelezettsége volt.7 A továbbiakban azt vizsgálom meg, hogy a megváltozott viszonyok - a Nagyromániában kormányzati gazdaságpolitikai szintre emelt gazdasági nacionalizmus keretei - között a két diakron modell mely összetevőit és milyen mértékben lehetett egyáltalán alkalmazni a Romániához csatolt területeken élő, működő magyar entitás gazdasági önszerveződési stratégiáiban. A szövetkezetek szerepe a nemzetgazdasági önszerveződésben A szövetkezeteknek fontos szerep jutott a gazdasági modernizációban (áruszolgáltatás-csatorna) az ipar és bankszféra mezőgazdasági és piaci bázisát szélesítő funkciója által.8 A nemzeti emancipáció tekintetében, nyílt szavazás körülményei között, a helyi közösségléptékű szövetkezetek megkönnyítették az elit kommunikációját (ideológiai csatorna) a szélesebb, földművelő néprétegekkel a közgyűlések, küldöttgyűlések nyújtotta információáramlás, gazdaképzések, falusi könyvtárak megszervezése révén. A szövetkezeti elveknek megfelelő demokratikus szavazati jog, választás, igazgatósági, felügyelőbizottsági felelősségvállalás, ügyintézés gyakorlása a szövetkezetekben ezeket olyan nyilvános helyi fórumokként jelenítette meg, amelyek főleg a választójogi mozgalmak és a politikai aktivizmus felerősödése nyomán a szövetkezeti tagságot mozgósító csatorna (channel) funkcióját is betöltötték.9 Nem elhanyagolható a szövetkezetek egzisztenciális előnyöket, fizetést és társadalmi presztízst biztosító mobilitási csatorna (up-ward mobility) szerepe, vagyis az átrétegződést, a középosztály kialakulását lehetővé tevő funkciója. Az önszerveződés gazdasági téren a pénzügyi, vállalati, érdekvédelmi szféra nemzeti-kulturális határvonalakon belüli megszervezését, intézményesítését jelentette, ideértve a részvényesek, ügyfelek, illetve a tagság beszervezését, lojalitásának megszer(ve)zését, amire a szövetkezeti intézmény bizonyult legmegfelelőbbnek, hiszen a legszélesebb társadalmi bázisú civil szervezet volt mindhárom nemzeti entitás esetében. A szövetkezeti hálózat lényegét tekintve egyszerre volt gazdasági és társadalmi szervezet, így kulturális és szociális, de olykor politikai funkciókat is betöltve a kulturális, gazdasági és politikai élet metszésvonalán helyezkedett el. A szövetkezetek meghatározás szerint is par excellence önszerveződésen, önkéntességen alapuló szervezetek. Emellett a szövetkezeti üzletrészek tulajdonosai a részvénytársaságoktól eltérően nem anonimek, hanem nevesítettek, így a tagság etnikai hovatartozása is egyértelműen azonosítható. A nemzetgazdaság megkonstruálásában e tulajdonságaik miatt 6 Gyárfás Elemér: Az erdélyi románok hitelszervezetei. Magyar Kisebbség, 1924. 2. sz. 71-79. p.; Jakabffy Elemér: A román példa. Magyar Kisebbség, 1922. 1. sz. 6-20. p. 7 Hunyadi Attila: Economic nationalism in Transylvania. Regio, 2004,172-193. p.; www.regiofolyoirat.hu. 8 Balawyder, Aloysius (ed.): Cooperative Movements in Eastern Europe. Nova Scotia, St. Francis Xavier Univ., 1980. 9 Bruckmiiller, Ernst: Landwirtschaftliche Organisationen und gesellschaftliche Modernisierung. Vereine. Genossenschaften und politische Mobilisierung der Landwirtschafts Österreichs vom Vormärz bis 1914. Salzburg, Neugebauer, 1977.
