Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
A magyar kormány szociálpolitikája a visszacsatolt Felvidéken... 181 kapcsolatot.61 Ez az együttműködés azonban később is elmaradt, részben a magyar - katonai és nyomába lépő polgári - közigazgatás érdektelensége folytán, részben, mert a Nép- és Családvédelmi Bizottságok tagjai húsz év kisebbségi sérelmei után általában nem sürgették a rendelkezésre álló szűkös készletek megosztását. Szerepet játszott ebben az is, hogy az 1920-as földreformkor elsősorban román parasztok kapták meg a kisajátított földeket, ami körükben a szociális helyzetet lényegesen javította. További tényező volt a románság vezetőinek, különösen a papságnak az ellenállása.62 A jelenség főleg a visszatért magyar főhatalom második évétől volt általánosnak mondható: 1940 őszén még pl. Maros-Torda vármegye több román községe terjedelmes és részletes munkatervet készített a falu szegényeinek segélyezése vagy hosszabb távú mezőgazdasági fejlesztése, villamosítása ügyében.63 A kormányzat Észak-Erdély, de különösen a Székelyföld tekintetében kétirányú politikát folytatott: egyfelől egy általános területfejlesztést, melynek az iparügyi és a földművelésügyi miniszter volt a felelőse, másfelől a Belügyminisztérium irányítása mellett szorosan vett szociálpolitikát. Utóbbi az első hónapokban szinte kizárólag segélyezésre és a legnagyobb hiányok pótlására irányult. A fedezetet Budapest ezúttal nem gyűjtésből, hanem kölcsönből szándékozta fedezni.64 Nagyszabású hitelfelvételt szerveztek. Az akció sikere érdekében kedvező kamatozást ajánlottak fel a pénz- és iparvállalatok számára, és nyereményekkel csábították a szélesebb közönséget. A vállalkozások által lejegyzett kölcsön összesen 162 676 900 pengőt tett ki, amit a nyugdíjintézetek, bankok 600 millióra egészítettek ki. A páratlanul magas összeget a kormányzat azonban nem szociálpolitikára, hanem általános területfejlesztésre fordította.65 1940-41 tele a szociális megbízottak és a közellátás irányítóinak erőfeszítései ellenére Észak-Erdély sok vidékén nélkülözésekkel, de legalábbis komoly élelmiszerhiánnyal volt jellemezhető. Korántsem csak a Székelyföldre volt ez igaz (sőt, ott nemegyszer jobb is volt a helyzet): Szilágy vármegyében a fejenként és naponta 20 dkg-ra leszállított kenyérfejadagot sem tudták biztosítani több héten keresztül.66 Az áruhiány 1941-ben sem csökkent: ötven éve ekkor volt a legrosszabb a termés. Emellett számos más körülmény, mint például a megemelt és román időkkel ellentétben nem megvesztegethető adóügyi személyzet által rendszeresen beszedett adók, illetve a munkanélküliség is komoly nehézségeket okozott a lakosságnak.67 A hatóságok elsősorban a hagyományos, az anyaországban bevált - vagy legalábbis hivatalosan beváltnak te61 Utasítás a katonai közigazgatás megszervezésére a felszabaduló Erdély területén. 60/Főv. katonai közig. 1940. Vili. 30. Szigorúan titkos! 62 Szim Lídia szociális nővér közlése, 1999. október. Az ellentétet jelzi az is, hogy luliu Hossu görög katolikus püspök Serédi Jusztiniánnak írt levelében határozottan elzárkózott attól, hogy a Magyar Püspöki Kar munkájában bármilyen formában részt vegyen; a kor hivatalos stílusánál különben határozottan barátságosabb és Hosszú Gyulaként aláírt levelében kifejtette: hívei semmiképpen nem értenék ezt meg. (EPL Serédi, szám nélküli levél.) 63 Maros-Torda vármegye Közjóléti Szövetkezetének iratai. Arhivei Nationale Jud. Mure?, Cooperative Sociale, 1. dob. 1. dossz. 64 Az Erdélyért névvel megindított gyűjtés szervezői a Magyar a Magyarért meg sem közelítő összege miatt úgy gondolhatták, hogy a társadalom adakozóképessége nagyrészt kimerült; a nyereménykölcsön azonban - mely pénzügytechnikai szerkezetében erősen hasonlított az 1945. utáni „békekölcsönéhez” - képes volt a lakosság részéről komolyabb összegeket mozgósítani. 65 Magyar Pénz- és Tőkepiaci Központ iratai, MOL Z 1117, 1. cs. 23. tét. A lejegyzett és befizetett összeg konkrét hovafordítása még további kutatások tárgyát képezi. 66 Belügyminisztérium Rezervált Iratok, MOL K 149. 73. dob. 67 EMGE helyzetjelentései. 1. sz., 1942. január 15. Észak-Erdélyi Kir. MOL K 201. 16. cs. 17. tétel.
