Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
180 Hámori Péter zetre akarták bízni, ám gondot jelentett, hogy az észak-erdélyi szövetkezetek egyáltalán nem akartak alárendelődni a budapesti központnak, s míg a felvidéki Hanzára a Wünscher Frigyes vezette budapesti központ sikeresen kényszerítette rá a beolvadást, az erdélyiek - Teleki Pál támogatásával - sikerrel őrizték önállóságukat.55 Már a határ meghúzásának pillanatában lehetett tudni, hogy annak kijelölése is számos probléma forrása lesz. így például Kolozsvár élelemellátó területeinek nagy részét Romániának ítélték, míg a román oldalon maradt Brassóba a korábban áruikat szállító háromszéki gazdák felvevőpiac nélkül maradtak. Az évi 340 000 mázsa (!) gabonadeficittel bíró Székelyföld vasúton csak egy román oldalra átlépő vonalon keresztül volt megközelíthető.56 (A kérdést végül az 1942-re több műszaki bravúrral megépített Szeretfalva-Déda vasútvonal oldotta meg.) A visszacsatolt terület gazdasági szerkezete is meglehetősen elavult volt: míg az anyaországban 1000 lakosra 77,2 ipari alkalmazott esett, addig ez az arány Észak-Erdélyben mindössze 26,1 főt tett ki.57 Nagyon nehéz helyzetet idézett elő a menekültek nagy száma is.58 A felálló katonai közigazgatás az eltérések ellenére a Felvidéken megalkotott szociális ellátóhálózatot igyekezett bevezetni az észak-erdélyi területeken is, Erdélyi Szociális Szervezet néven.59 A szociális megbízottak többsége is az északi, 1938-ban viszszacsatolt területekről került átirányításra, ami az ottani, meglehetősen magas színvonalú szociális közigazgatásra nemegyszer súlyos csapást mért. A rendelkezésre álló szociális megbízottak alacsony száma miatt átmenetileg arra törekedtek, hogy legalább a vármegyei székhelyeken működjön egy-egy szakértő. Az alacsony útiátalány és rossz közlekedési lehetőségek mellett gondokat okozott, hogy a helyi katonai parancsnokok olykor határozottan akadályozták a megbízottak általuk feleslegesnek ítélt munkáját. Egyes vármegyékben és Kolozsváron felmerült, hogy a Magyar Népközösségnek, a romániai magyarság 1938 utáni egyetlen legális érdekképviseleti szervének a helyi szervezeteit, az úgynevezett Tízes Szervezeteket használják fel szociális munkára. A katonai közigazgatás azonban ebben a kérdésben is merev elutasító álláspontot képviselt, mert a Népközösséget a román kormány által életre hívott bábszervezetnek tekintették. Végül Teleki 1940 szeptember közepén, hogy ne súlyosbítsa a meglévő ellentéteket, úgy határozott, hogy a felvidéki és anyaországi mintára a Nép- és Családvédelmi Bizottságokat Észak-Erdélyben is életre kell hívni, papíron legalábbis új szervezetként: a tagok legtöbbször úgyis a Népközösségben szociális munkát folytató személyekből, a helyi jótékony egyesületek és egyházak vezetőiből kerültek ki.60 Teleki intenciói szerint a román egyesületekkel, egyházakkal „egyelőre" nem kellett felvenni a 55 Feljegyzés Korparits [sic!] Ede és Imreh Zsigmond urakkal az alakulás alatt álló Erdélyrészi Flangya Szövetkezet ügyében folytatott megbeszélésről. (1940. október 7.) Wünscher Frigyes levelezése, MOL Z 795, 27. cs. 99. tét. és Jegyzőkönyv. Felvétetett Marosvásárhelyen, 1940. október 24-én az „Erdélyrészi H. Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezetek Szövetsége, mint Szövetkezet, Marosvásárhely" elnevezésű cégalapító közgyűlésről. OSZK Kézirattár, Föl. Flung. 3634. 1. köt. 56 Vita Sándor: A Székelyföld önellátása. Hitel, 1937. 4. sz. 269-284. p. 57 Bertalan István: A visszacsatolt Erdély ipari problémái. In A magyar ipar. Budapest, 1940 és Szalay Zoltán: Az 1941. évi népszámlálással kapcsolatban végrehajtott iparstatisztika első eredményei. Magyar Statisztikai Szemle, 1943. 5-6. sz. 268-284. p. 58 L. Balogh Béni: A dél-erdélyi magyarság kisebbségi helyzete 1940-1944. In Földesi Margit (szerk.): Korrajz, 2003. A XX. Század Intézet évkönyve. Budapest, XX. Század Intézet, 2004, 39-53. p. 59 Nem teljesen biztos, hogy az elképzelés ennek felállítására az Erdélyrészi Gazdasági Tanácsban született meg, de annak anyagában is megtalálható. MOL Z 1232. 60 Hámori Péter: Magyar társadalomszervezési kísérletek Észak-Erdélyben, 1938-1944. Korall, 18. sz. (2004. december), 65-97. p.
