Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
176 Hámori Péter összeírások alapján összesen 52 613 családfővel és 160 818 eltartottal, összesen tehát 213 431 fővel számoltak).34 Az ínségmunkák napszámbérét általában az anyaországihoz képest 20-25%-kal magasabban határozták meg,35 azonban még ez az összeg is jelentősen alacsonyabb volt a csehszlovák Időkben folyósított munkanélküli-segélynél.36 A nehézségekkel szemben komoly eredménynek számított, hogy - elsősorban a Hangya tevékenységének köszönhetően - 1939 elejére a közellátási nehézségek a legtöbb helyen megszűntek, az árak pedig a korábbinál valamivel magasabb szinten ugyan, de stabilizálódtak. Sikerült kiépíteni a magyar rendszerű, állami kézben lévő, általános egészségvédelemmel foglalkozó Zöldkereszt szervezetét.37 Helybeli gyűjtésből és részben a Magyar a Magyarért mozgalom támogatásával rövid idő alatt 39 falusi egészségházat adtak át.38 Ezt indokolta a falvak korábbi viszonylagos elhanyagoltsága is: a csehszlovák időben egy-egy akkori járásra esett egy védőnő.39 Ugyanakkor - eltérően az anyaországi viszonyoktól - nem szorgalmazták az állami fenntartású Zöldkereszt társadalmi párjának tekinthető, lényegében hasonló munkakörrel foglalatoskodó Stefánia Szövetség felvidéki szervezését, amiben részben praktikus okokat, de emellett az etatizmus előretörését is felfedezhetjük.40 A városokban mindenütt bevezették a Magyar Norma-rendszerű szegénygondozást, azonban szemben az azt kötelezővé tévő 172 000/1936. BM. rendelet előírásaival, javarészt nem a társadalom önkéntes megajánlásaiból, hanem a városi költségvetésből tartották fenn.41 1939 folyamán a felvidéki járási és városi szociális megbízottak a legtöbb helyen öszszeál Irtották a Szatmárban és Pécsett kidolgozott módszer alapján a megsegítésre szoruló és arra alkalmas családok listáit, konkrét javaslattal a kölcsön tárgyára nézve is. 1939 elején megkezdődtek a juttatások, eleinte állat- és gépkölcsönök formájában (ezt 34 Minisztertanács, 1939. január 20. 35 Gádoros Miklós: Szociális munka a felszabadult Felvidéken. Szociális Gondozás, 1939. 1. sz. 1-6. p.; Magyar a Magyarért. A Felvidékért. I. m. 90-92. p. 36 Ez utóbbi megállapítás jellemző módon csak 1944-ben látott napvilágot. Kovrig Béla: Társadalompolitikai feladataink. Kolozsvár, 1944. I. köt. 23. p. Konkrét adatunk az egy főre eső teljes keresetről csak Kassa esetében van: itt az egyedülállók mindösszesen 15,50 pengőt, a héttagú családot eltartók 76,80 pengőt kereshettek egy-négy heti ínségmunkával. (Nagyarányú szükségmunkák kezdődtek meg Kassán. Felvidéki Újság, 1939. január 4.) 37 Csecsemőkelengye-akció. AMM Komárno, II. adm. 1. dob. 25.03/1938. Jelentés az Országos Stefánia Szövetség 1938. évi működéséről. Budapest, Országos Stefánia Szövetség, 1939; Jelentés az Országos Stefánia Szövetség 1939. évi működéséről. Budapest, Országos Stefánia Szövetség, 1940; Mezey Margit: Felvidéki tapasztalataim. Zöldkereszt, 1938. 9-10. sz. 163-166. p. 38 1939. februárjáig 38 egészségház, köztük 14 sokhelyiséges, K típusú és 3 TBC-gondozó építését kezdték meg, részben a Falu Szociális Alapból - ezt Imrédy még a Magyar Nemzeti Bank elnökeként szervezte meg -, részben pedig a Magyar a Magyarért támogatásával (Felvidéki Újság, 1939. február 7.) 1940. októberére a Felvidéken összesen 54, Kárpátalján további 15 egészségház lett készen. [Magyar Élet Pártja]: Eredmények... Célok... 1939-1940. [Budapest, 1940.] 39 Balázsovits Gyula: A Csehszlovák Köztársaság szociális és egészségügyi intézményei a Felvidéken. Zöldkereszt, 1939. 6. sz. 110-113. p. 40 A Stefánia csak Kassán, Ungváron és Losoncon nyitott fiókokat. (Lásd a 37. jegyzetben.) A vita, hogy az anya- és csecsemővédelmet kell-e társadalmi alapon fejleszteni vagy az általános közegészségügyet, állami finanszírozással, 1928 óta zajlott a szak- és olykor a napisajtóban is; 1938. derekán - Johan Béla államtitkár törekvésének eredményeképpen - az utóbbi, tehát a Zöldkereszt ügye állt jobban. (A vita összefoglalását lásd Szénássy József: Versenyfutás a halállal. Budapest, 1997, 177-183. p.) A két szervezetet a 730/1940. Bm. országosan is egyesítette, pontosabban a Stefánia Szövetséget beolvasztotta. (Mo. Rend. T., Budapest, 1940. 2842.) Csehszlovákia már az 1922/236. törvénnyel áttért az állami szervezésű közegészség-védelemre (azonban a társadalmi hozzájárulást ez a rendelkezés is fontosnak tartotta). (Sbírka, 1922. július 13.) 41 Hámori Péter: Az Egri (Magyar) Norma. Kísérlet a magyar szegény- (koldus-) ügy rendezésére. In Závodszky Géza (szerk.): Fuga temporum. Eperjessy-emlékkönyv. Budapest, ELFE TFK, 1997. 257-286. p.
