Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
Időjárásjelzők és térképhelyesbítők 157 (is) szolgált,10 ezek védelme nagy jelentőséget kapott a kormányzat kárpátaljai biztonságpolitikájában, ami nem volt véletlen, hiszen a külföldi (főleg a szovjet) hírszerzőket is ezek az objektumok érdekelték. Ehhez járult még az 1940 tavaszától beinduló erődrendszer kiépítése - az Árpád-vonal előzménye - a Kárpátok gerincén. Az Erődítési Csoportparancsnokságot Csapon hozták létre.11 Az erődítési területeken, illetve az erődítési sávtól beljebb eső, az ún. erődítési kirendeltségek székhelyein a kémelhárítás fokozott mértékben volt jelen.12 Kárpátalja viszonylatában a kémelhárítást és a belső elhárítást végző szervek együttműködése kisebb zökkenőktől eltekintve sikeresen megvalósult, miután a kormányzat kiépítette kárpátaljai részlegüket. Kezdetben - a jelek szerint - hatásköri viták merültek fel a rendőrség ungvári, munkácsi és beregszászi kapitányságai feletti ellenőrzés ügyében a Belügyminisztérium és a kormányzói biztos között. A hatásköri vitákból végül kompromisszumos megoldás született. A BM 1939. december 10-én elrendelte, hogy a fenti rendőrkapitányságok és az azok fennhatósága alatt működő rendőrkirendeltségek felett a szolgálati irányítást és felügyeletet a belügyminiszter közvetlenül gyakorolja.13 Ez a terület kitüntetett fontosságát jelzi. A határ menti felügyeletet a hét rendőrkirendeltség látta el Huszt, Aknaszlatina, Kőrösmező, Ökörmező, Szolyva, Volóc, Uzsok központtal. Az ungvári határvidéki rendőrkapitányság és a hadsereg között 1941 nyarától szorosabbra fűződött a kapcsolat. Magyarország és a Szovjetunió között beállt hadiállapotra hivatkozva a korábbihoz képest nagyobb hangsúlyt kapott a kémelhárítás, illetve a termelés zavartalanságának biztosítása. A BM 1941. június 30-tól elrendelte, hogy a rendőrhatóságok vezetői legalább hetente egyszer lépjenek kapcsolatba a honvédség kémelhárító szerveivel, valamint szorosabb együttműködésre kötelezte a csendőrséget és a rendőrséget.14 Ennek a feladatnak már korábban megteremtették a technikai hátterét. A rendőrkapitányság kirendeltségeiben kiépítették a telefon-lehallgató hálózatot, valamint mozgó, rádióbemérő állomásokat szereltek fel 1941 áprilisáig.15 A tárgyalt korszakban a csendőrség irányításában is megnőtt a Honvédelmi Minisztérium befolyása a Belügyminisztériummal szemben,16 amit az is bizonyít, hogy a szervezet élére egy honvéd altábornagy került, noha jogilag a BM alá volt rendelve. A HM jogilag csak a csendőrség személyi és a kiképzési ügyeit tartotta kézben.17 A csendőrökre a katonákra vonatkozó jogszabályok voltak érvényesek, szemben a rendőrökkel, akikre a közalkalmazotti jogviszony volt az irányadó. A háború évei során a csendőrség fokozatosan alárendelődött a hadseregnek. A hadsereg befolyása 1941-re a csendőrségre nézve odáig ment, hogy az a magyar-szovjet határon folyó szovjet felderítő tevékenységet a csendőrség nagyobb áldozatvállalásával szerette volna felszámol10 Necze Gábor: Kárpátalja ipari gazdasága és idegenforgalma 1939-41 között. In „Nyílt terek". A Garastyán Endre Szakkollégium jubileumi konferenciáján elhangzott előadások. Pécs, PTE Grastyán Endre Szakkollégium, 2004, 71. p. 11 Szabó József János: Az Árpád-vonal. A Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere a Keleti-Kárpátokban 1940-1944. Budapest, Timp, 2002, 92., 110. p. 12 MOL K 149 214. es., 1. t., 1940/13 869. 13 MOL K 149 26. d., 2. t., 1939/15 121. 14 MOL X 4232 8919. d., Mikrofilm. BM reservált iratok, 1941/11 500. 15 MOL K 149 226. es., 1. t., 1941/8942. 16 Kaiser Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség története a két világháború között. Pécs, Pro Pannónia, 2002, 54. p. 17 A magyar rendvédelem története. Főszerk. Parádi József. Budapest, Rendőrtiszti Főiskola, 1996, 104. p.
