Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
124 Göncz László átlépte a trianoni határt, és megkezdte a bevonulást az első világháború után Magyarországtól elcsatolt Mura menti területekre. Az említett napon a magyar honvédek mindenütt megkezdték a területek átvételét, így az egykori Zala megyei részen Alsólendvára, valamint a muraközi Csáktornyára és Légrádra is bevonultak.9 A Mura menti terület északi része, a történelmi Muraszombati járás visszacsatolása Magyarországhoz, illetve Vas vármegyéhez látványos bevonulásként zajlott. Ez a magyarok lakta falvakra és Muraszombatra még inkább elmondható. A Muravidékre is az ún. Délvidék teljes területére bevezetett katonai közigazgatás vonatkozott. A vezérkari főnök utasítására 14 nap zárlatot rendeltek el, amely idő alatt a Muravidéken megszervezték a katonai közigazgatást. Azonban e folyamattal párhuzamosan kezdetét vette a polgári közigazgatás szervezése is, ami természetesen néhány hónappal később került bevezetésre. A katonai igazgatás vezetője az egész Muravidékre vonatkozóan Horváth Ferenc tábornok lett, azon belül azonban Alsólendva környéke tekintetében Marcsa Sándor ezredes volt felelős. Előrevetítve a polgári közigazgatás későbbi bevezetését, megállapítható, hogy az Alsólendvai járás újraszervezése szempontjából - az 1919 előtti állapothoz viszonyítva - két változás következett be. A trianoni határ által kettéválasztott járás Magyarországon maradt részének, sajátos körülmények közepette, 1925 után Lenti lett a központja. Tekintettel Lenti igényeire, az új közigazgatási szervezettség keretében járásközponti szerepét 1941 után is megtartotta. A másik sajátosság az volt, hogy a járási főszolgabíró mellett (a visszacsatolás időszakában a tisztséget túlnyomórészt dr. Apáthy József töltötte be) a szlovénok lakta Belatinc körzetében is működött a lendvai mellett egy szolgabíró. Hatásköre arra területre vonatkozott, amelyen már 1914-ben önálló járást terveztek létrehozni.10 A Muravidék esetében a visszacsatolást követően nem történtek a Bácskában bekövetkezett eseményekhez hasonlók. Amint azt a kibontakozó kommunista-partizán mozgalomhoz tartozó Ferdo Godina is már idézett írásában megállapította, a kezdeti fázisban a helyi vezetők és a magyar katonai közigazgatás felelősei a Muravidéken ügyeltek arra, hogy a szlovén nemzetiségű lakosságban ne keltsenek ellenszenvet.11 A kommunista párt aktivistái a háború után sajnálkoztak is amiatt, hogy közvetlenül a magyar fennhatóság alá kerülés után nem bontakozott ki ellenállás, amit részben kezdeti szervezetlenséggel, részben a központi (szlovén) pártvezetés utasításai hiányával magyaráztak. Május elején állítólag két muravidéki párttag (Kovaó Štefan és Bagar Mirko) Budapestre is elutazott, hogy együttműködést keressen a Magyar Kommunista Párttal a fasizmus elleni harcot illetően, azonban budapesti kollégáiktól nem kaptak semmilyen ígéretet, csupán olyan álláspontról szereztek tudomást, hogy a magyar szervezet is jogos cselekedetnek minősítette a Muravidék visszacsatolást, nem pedig megszállásnak. Ez a muravidéki, magát szlovénnak valló néhány baloldali aktivistának csalódást okozott, így azt követően kizárólag a Szlovén Kommunista Párttal keresték a kapcsolatot. Május második felétől, valamint júniusban már aktívabb, intenzívebb tevékenységet folytattak, titokban többször találkoztak, terveket szőttek, és röplapok révén a lakosságát a magyar hatalommal szembeni ellenállásra buzdították. A mozgolódásra már természetesen a magyar hatósági szervek is felfigyeltek, reagáltak. A baloldali eszméknek - az idézett Godina szerint - a legtöbb szlovénok lakta faluban (sőt bizonyos magyar falvakban is, például Domonkosfán) akadt néhány támogatója, akik 9 Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban: ZML) - XIV/23. Teleki Béla főispán magániratai. 10 Káli Csaba: i. m. 44-45. p. 11 Godina, Ferdo: i. m. 34-38. p.
