Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
110 L. Balogh Béni viszont „ajánlja a mi testi épségünket és vagyonúnkat a román kormány védelmébe”.44 A kisebbségek helyzetét javító gesztusok azonban mindkét oldalon elmaradtak, és így - Teleki eredeti szándékától eltérően - a két kormány nemzetiségpolitikájának a kölcsönös retorzió maradt a meghatározó pillére 1944 őszéig. Diplomáciai téren a kisebbségi kérdés október eleji elmérgesedése is hozzájárult a Budapesten folyó magyar-román likvidációs tárgyalások megszakadásához, azon „felismeréshez", hogy a két kormány közvetlen tárgyalások útján nem tud megegyezni, és csak a tengelyhatalmak beavatkozása járhat eredménnyel. A magyar-román likvidációs tárgyalások A döntőbfrósági határozat hatodik pontja értelmében az állami fennhatóság változásából adódó minden részletkérdést magyar-román közvetlen tárgyalások útján kellett rendezni. A magyar kormány szeptember elején Budapestet javasolta a mielőbbi tárgyalások helyszínéül.45 A román fél ezt elfogadta, és küldöttsége szeptember 13-án megérkezett Budapestre. A Vömle János és Valériu Pop46 által vezetett ún. likvidációs tárgyalások szeptember 14-től október 10-ig tartottak, és kezdetben kilenc, később tíz albizottságban folytak. Az alábbi kérdéseket tárgyalták: 1) vasút; 2) posta-, távíró- és távbeszélőügyek; 3) pénzügyek; 4) kishatárforgalom; 5) a közüzemekkel, valamint az iparral és a nyersanyagellátással kapcsolatos kérdések; 6) iratcsere, bírói és közigazgatási ügyek; 7) kölcsönös amnesztia; 8) közlekedés és idegenforgalom; 9) a hadköteles személyek leszerelése, a rekvirált javak visszaszolgáltatása; 10) a menekültek kölcsönös visszafogadása; 11) határ-megállapítás.47 Milyen előzetes elképzelésekkel vágott neki a két fél a tárgyalásoknak? Magyar részről először a döntőbírósági határozatban szereplő, a már említett „rendben átadandó” („in ordnungsgemässer Zustand”) kifejezés magyar értelmezését szerették volna elfogadtatni,48 s csak ezt követően tárgyaltak volna a többi kérdésről. Ezek közül is elsősorban azokról, amelyek „a napi életet alkotják és ennek következtében halasztást nem tűrhetnek”,49 így elsősorban a gazdasági-technikai jellegű kérdésekről. A román kormány álláspontja szerint viszont a tárgyalások „legfontosabb és legsürgősebb” részét az észak-erdélyi románok jogi helyzete rendezésének, egy kisebbségi egyezmény megkötésének kell képeznie - fejtette ki Valériu Pop Vörnlének a tárgyalások megkezdése előtt négyszemközt.50 A két elvi álláspont kibékíthetetlennek bizonyult. Szeptember 16-án Vömle kijelentette Popnak, hogy elsősorban „a románok által kiürített területen elkövetett károk, lo44 MOL K 63 1940-27/7-11/2., 2653. (808.) sz., 253. cs. Gyárfás Elemér 1940. szeptember 19-én „írásban is leszögezett biztosítást” nyert arról, hogy „az észak-erdélyi románokkal szemben teendő kormányintézkedésekre nézve előzetesen meghallgatást fog nyerni'' Budapesten. (MOL K 63 1942-27/7-1., 263. cs.) A megállapodást a kiutasítások kapcsán úgy tűnik, nem tartotta be a magyar kormány. 45 Csáky István számjeltávirata, 1940. szeptember 6., MOL K 63 1940-27/7-11., 254. cs. 46 Vömle János 1938-1941 között a magyar külügyminiszter állandó helyettese volt. Valériu Popról lásd a 3. jegyzetet. Pop vezette a román küldöttséget az 1940. augusztus 16-24. közötti Turnu Severin-i tárgyalásokon is. 47 MOL K 63 1940-27/7-1., 254. cs., sz. n.; Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL), HM 53.058/55.599/Elns.1-1940. 48 HL, VKF 4629/eln. 1-1940. Értekezlet..., 1940. szeptember 9. 49 MOL K 63 1940-27/7., 254. cs. Vörnle-iratok. Napi jelentés, 1940. szeptember 14. 50 Vörnle-iratok. Napi jelentés, 1940. szeptember 14., MOL K 63 1940-27/7., 254. es.; Arh. M.A.E., fond 71/ Ungaria, vol. 90., f. 62.
