Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

II. Kitekintés

74 Hozzászólások Kontra Miklós: „Nyelvi hibák” doktori disszertációban? A válaszom konkrétan az, hogy a doktori disszertáció értékelőjének arra kell figyel­nie, hogy az a nyelvi élménye, hogy a disszertáns leírt egy nemstandard („hibás”) -nák-ot, véletlenül se befolyásolja a tartalmi, fizikai értékelő munkáját. Ez a dolog lényege. Ugyanis ez történik, így működünk. Hallunk valakit a rádióban beszélni, so­ha életünkben nem láttuk az illetőt, és rögtön beindulnak mindenféle gondolattársí­tások ennek az embernek a fizikai, külső tulajdonságaival kapcsolatban, a morális tulajdonságaival kapcsolatban, az agybeli képességeivel, az IQ-jával kapcsolatban stb. Ha akarjuk, ha nem - ilyenek vagyunk. Tehát az illető „suk-sük”-öl, vagyis ma­gyarul úgy beszél, mint a székelyföldi normális emberek, amikor normálisan beszél­nek, és ekkor bizonyos agyvelőkben beindul egy olyan sztereotípia, hogy ez a sze­rencsétlen nem tud különbséget tenni a szezon és a fazon között, nem tudja meg­különböztetni a kijelentő módot és a felszólító módot. Hát persze, szegény, hát mű­veletlen stb. Nem mondom végig a sztereotípiákat. Most így gondolkodunk.1 A nyel­vész tudja, hogy ez teljesen hibás. Nem így van. Először is, aki ,,-suk-sük"-öl, az be­szél jól magyarul. Az beszél a magyar grammatika szellemének megfelelően. Aki nem ,,-suk-sük”-öl, az pedig azért beszél abnormálisán, mert erre tanították az isko­lában, vagy ilyen családba született esetleg. Tessék végiggondolni azt, hogy a ma­gyar igeragozás nagy részében nem teszünk különbséget a kijelentő és a felszólító mód között. Verka most csinálja a házi feladatát. Ez egy kijelentő módú mondat. Azt akarom, hogy Verka most csinálja meg a házi feladatát! Ez egy felszólító, konjunktí­­vuszi mondat. Nem tettem különbséget. Egyedül a f-végű igéknél csináljuk ezt meg. A magyar igeragozás nagy részében nem teszünk különbséget kijelentő és felszólí­tó mód között. De érdekes módon az iskola úgy szocializált minket, hogy ezt valami nagy nemzet elleni árulásnak tekintsük, de minimum az alacsony IQ egyik konstans jegyének. Ez nagyon nagy baj. Tehát a válasz az, hogy addig semmi baj sincsen, amíg észlelem azt, hogy valaki nem úgy beszél, mint én. Akkor van baj, amikor el­kezdem megkövetelni tőle, hogy ő is úgy beszéljen, úgy írjon, ahogy én. És akkor van különösen nagy baj, amikor ezt az ő különböző beszédét én lefordítom ilyen más, „alacsony IQ, gyenge moralitás" és hasonló dimenziókba. Már pedig ez megtörté­nik. Elnézést kérek, innentől kezdve ez egy féléves szociolingvisztikai kurzus lenne, ezt most megspóroljuk. Berényi Dénes: Javítsam, vagy ne javítsam? Ha egy munkatársam írja a disszertációját, és egy ilyet találok... 1 Hogy ez mennyire így van, azt a vitában később felszólaló Vančoné Kremmer Ildikó saját tapasztala­tával is megerősítette, vö. 82. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom