Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
IV. Összefoglaló
244 Péntek János Biztonságosabb a kommunikáció, ha az egyik beszélőnek anyanyelve a használt nyelv; van többnyelvű párbeszéd is, ha a beszélők ismerik egymás nyelvét, mindketten használhatják a sajátjukat: befogadó kétnyelvűségről van tehát szó. Az egy közös nyelvre épülő tudományos kommunikáció korlátozó hatású lehet a tudományok fejlődésére. Az UNESCO-nak készült ajánlásban olvasható: „A kiegyensúlyozottabb helyzet elérése érdekében bizonyos mértékig támogatni kell azokat a kiadványokat, melyek más nyelveken íródtak /mint az angol/, biztosítani kell a sajátos terminológiák fejlődését, és meg kell követelni a kutatóktól, hogy képesek legyenek legalább két idegen nyelven szakirodalmat olvasni” (i. m. 254). Jogos és a mi szempontunkból különösen fontos, hogy a nyelvpolitikának van egy ökológiai összetevője is, és ez összefügg az autonómiával (Christ 1999: 200). A nyelvet a használata élteti, a kommunikáció. Ezért a nyelveknek szabad terekre van szükségük. A szabad terek létrehozásának egyik lehetősége a területi egynyelvűség (svájci kantonok, Belgium három nyelvi régiója), másik a hivatalos kétnyelvűség (Brüsszel, Dél-Tirol). Szabad térre egy intézményben is szükség van a nyelvhasználathoz. Az ilyen szabad terek az állami egyetemeken nagyon korlátozottak: magyar tanszékek (szakok), Kolozsváron a protestáns vagy római-katolikus tanárképző karok (és szakok). Ez összefügg az intézményi struktúrával. Az általunk szorgalmazott intézményi reform saját egyetemünkön (önálló karokba tömörülő anyanyelvi oktatás) éppen ilyen „szabad tér” megteremtését célozza. Központi kérdés, követelmény: • A többnyelvűségnek a nyelvek tekintetében megfelelő struktúrája és egyensúlya (megfelelő választék, ebben kölcsönösség is az igények és lehetőségek szerint). • A két- és többnyelvűségnek az egyetem fokozott intellektuális igényének megfelelő magas színvonala és stabilitása. • A szakképzés jellegének, a munkaerő igényeknek megfelelő idegennyelv-választék és tartalomban és módszerekben is ehhez igazodó nyelvoktatás. A nyelvek kiválasztásának lehetséges kritériumai: az illető nyelv tanulását „elősegítő földrajzi közelség és a cserekapcsolatok megléte, a már létező vagy kívánatosnak tartott gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok, a túlsúlyos egységek elleni harc, valamint a nyelv kisebbségi nyelvként való jelenléte az adott országon belül” (vö. Candelier és mtsai 1999: 257). A nemzetközi oktatási törekvésekben egyre többet beszélnek a háromlépcsős nyelvi modellről mint egyetemi minimumról. Ez a modell alkalmas lehet arra, hogy egyensúlyt teremtsen a kevésbé ismert nyelvek és a világnyelvek
