Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
160 Albert Sándor gióban. Valószínűleg annak a tudatában, hogy most már magyar nyelven is lehet egyetemi oklevelet szerezni Szlovákiában. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy végzőseinket már az EU munkaerőpiacára kell felkészítenünk. Ezzel kapcsolatban pedig a már említett fehér könyv azt mondja, hogy a végzősnek legalább 3 nyelvet kell aktívan bírnia. Az anyanyelvén kívül egy világnyelvet és még egy másik világnyelvet, vagy a szomszédok nyelvét. A mi esetünkben ez a szlovák nyelvet, a többségi nyelvet jelenti, tehát a magyar, a szlovák és az angol vagy német nyelvet aktívan kell bírnia minden végzősnek. Enélkül senki sem szerezhet diplomát a Selye János Egyetemen. Ehhez persze a feltételeket is meg kellett teremteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy heti 3 órában oktatjuk az említett nyelveket. A választható tantárgyak keretén belül ez még további 2 órával bővíthető. Ezen kívül projektek, önálló munkák készítése, idegen nyelven is megkövetelhető. A nyelvi készségek fejlesztését segítik a diákcserék, tanulmányi kirándulások stb. A továbbtanulással kapcsolatban vizsgáltuk azt is, hogy mi az oka annak, hogy részarányukat tekintve sokkal kevesebb a magyar érettségizők és a magyar diplomások száma, mint az országos átlag. Azt leszögezhetjük, hogy a magyar tanítási nyelvű középiskolák színvonala nem marad el a hasonló szlovák tanítási nyelvű iskolákhoz képest. Ezt igazolják az országos tanulmányi versenyek és a tudásszintet mérő tesztek eredményei is. De a nemzetközi tanulmányi versenyeken szereplő szlovák csapatokban is ott vannak a magyar iskolák diákjai. A baj forrása nem itt van, hanem ott, hogy a magyar diák többnyire magyar környezetben él és magyar barátokkal társalog, ezért a szlovák nyelvű kommunikációs készségei nincsenek megfelelően kifejlesztve. Az egyetemi felvételi vizsgák viszont szlovák nyelven történnek, és ez egy óriási hátrányt jelent mindjárt az induláskor és bizony sokan nem is merik felvállalni ezt a megpróbáltatást. Többen az első vizsgák előtt vagy a sikertelen vizsgák után futamodnak meg. Az anyanyelvű felvételi vizsga és az anyanyelvű oktatás tulajdonképpen feloldja ezt a problémát és ez abban is tükröződik, hogy a magyarországi egyetemek székhelyen kívüli képzései és a most induló Selye János Egyetem nagyon sok olyan érettségizőt meg tudott szólítani, akik magyarországi felsőfokú intézménybe készültek, ill. akik szlovák egyetemeken nem kívánták a tanulmányaikat folytatni. Meggyőződésem tehát, hogy jó úton járunk. Természetesen a többnyelvűségre törekszünk, hiszen ez a munkaerőpiac elvárásait tükrözi, de az anyanyelvű oktatás mellett tesszük le a voksot, mert ez számunkra létkérdés.
