Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
128 Csedő Károly Javaslatok Mindezek alapján rendkívül fontosnak tartom, hogy mind az alapfokú, mind a középfokú és felsőfokú oktatás magyar nyelven történjen. Anyanyelven könnyebben és gyorsabban lehet tanulni, rövidebb idő alatt lehet a szakmát elsajátítani, hamarabb lehet szert tenni megbízható ismeretekre. Romániában a magyar nyelven végzett orvosok és gyógyszerészek viszont az ország nyelvét is olyan szinten kell ismerjék, hogy azzal minden állampolgárt megfelelő egészségügyi ellátásban részesíthessenek. Mindkét nyelvnek (tehát mind az anyanyelvnek, mind pedig az ország nyelvének) ismerete előnyt jelent, mind a gyógyító-megelőző, mind az egészségügyi-nevelő munkában. A kétnyelvű képzés szükséges, ha azt akarjuk, hogy végzettjeink a szülőföldjükön maradjanak, és megfelelő munkáért megfelelő bérezésben részesüljenek. A román nyelv ismerete nélkül lehetetlenné válik a román anyanyelvű beteg kikérdezése, gyógyszeradagolásának elmagyarázása stb. Az 1950-es évek oktató professzorai arra tanítottak, hogy hatékony munkát csak akkor lehet végezni, ha az orvos és a gyógyszerész ismeri a beteget, annak nyelvén tud beszélni. Továbbá, a beteg anyanyelvének ismerete az orvos és a gyógyszerész személyi megbecsülését is eredményezi. Az ország nyelvének nem-ismerete viszont akár végzetes hátrányt is jelenthet az adminisztratív vagy törvényes rendelkezések értelmezésében, a szakmai ismeretek elsajátításában. A Román Nyelv Tanszék megszűnése óta (1990) a román nyelv ismerete a MOGYE hallgatói körében csökkenő tendenciát mutat, és ezt valamilyen formában (akár fakultatív szaknyelv-oktatás keretén belül) csökkenteni kell. Az ország nyelvének nem megfelelő szintű ismerete megnehezíti az egészségügyi szakma gyakorlását, a beteggel való kommunikációt, a szakmai problémák megértését, továbbadását. Ezért fontos a románul folyó laboratóriumi és klinikai gyakorlatokat vezető tanársegédek kommunikációs készsége, az új román és magyar kifejezéséknek érthető módon való ismertetése. Az ország nyelvének nem kellő ismerete továbbá hátrányt jelent a román szakirodalom tanulmányozása során is, kezdve a szakköri munkától, a szakdolgozat elkészítésén keresztül a rezidens és egyéb szakvizsgákra való felkészülésnél, ahol a megadott szakirodalom szinte kizárólag az ország nyelvéhez kapcsolódik. Elvétve találhatók - mondhatnám, sajnos - angol, esetleg, német vagy francia nyelvű szakirodalmi utalások, mely nyelvek ismerete természetesen csak előnnyel járhat. Továbbá a román nyelv kifogástalan ismeretének hiánya miatt sokan vállalnak magyarországi munkát, sokan telepednek át, mert azt mondják, hogy
