Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Hozzászólások 121 érdeklődési köröd, felmérheted tudásod, esetleg fejlődhetsz szakmailag. Eh, hagyjál, ne fárassz ilyenekkel, van nekem egyéb gondom is! És igaza van annak is, aki ezt mondja, de akkor mit jelent számunkra egyetemistának lenni? Halogatni a gyerekvállalást, vagy a kötelező sorkatonaságot? Lehet. Vagy inkább biztos. Eltelik így is, úgy is ez a négy, esetleg öt év. De akkor mi lesz utána? Nem tudunk szépen, folyékonyan, választékosán beszélni, kevés tárgyi tudásunk van arról a szakmáról, amit tanultunk, vagyis tanítottak, a román nyelv ismerete gyengus, az angol nyelv esetében szomorkás a kiejtés, hiányos a szókincs. Számítógép használatunk kimerült az aktuális játékhasználatnál, Internet felhasználásunk nem jelent mást, mint levelezés és „chat”. A sort pedig lehetne folytatni: tudományos publikáció, megnyert pályázat, illetve pályázatok. »Mentalitásváltásra van szükség az országban. Ami van, az nem jó.« - hangzik el naponta baráti sörözések alkalmával, minket mindenki csak kizsákmányol, mindenki a vesztünket akarja, mi lesz ezzel a székely enk- Iávéval huszonöt év múlva? Hát kérem szépen mi mit is teszünk? Mi órán tanulunk, odafigyelünk hogy majd pár év múlva a térség tanult, éles eszű - mert hát ilyen a székely, vagy nem? - tanárai, fordítói, mérnökei, közgazdászai, PR menedzserei, szociológusai - remélem, nem hagytam ki senkit a sorból - legyünk. Ezért kell továbbra is odafigyelnünk oktatóink munkájára, mert ők tényleg átadják tudásukat nagyon szívesen, de csak egyszer, a következőért már fizetni kell. De én nem erről akartam beszélni. Hanem arról, hogy mint hallhatjátok az okoskodó büfében is, megindult az egyetemi rádió. Hogy kik hozták létre, az nem fontos, viszont ha van kedved dumálni a fekete izébe, akkor tárt karokkal várlak. A szerkesztő.” Csíkszeredában van egy olyan szlogen, hogy „Csíkszereda fiatal város”. Csíkszereda fiatal város, mert valami történt a város életében. Valami történt, mert jelen pillanatban van ezerszáz egyetemi hallgató, van százötven tanár és egyszerűen valami változott. Viszont a nagy probléma, amit én látok, hogy az egyetemisták elkényelmesedtek, mert megkapnak mindent, amit kérnek. Kellett nekik felsőoktatás, megkaptuk. Ott van, tanulhatunk. Viszont, a jövőt nem szabadna mi, egyetemisták kapjuk, hanem valahogy adnunk kellene. Viszont feltehessük a kérdést, azt is, hogy jó, jó, de a kétnyelvűséggel kapcsolatosan nincs román tanárunk. Pedig van romántanár például Csíkszeredában, mert ott van a román-angol szak, tehát nem kell elmenjünk máshova, egyszerűen meg vannak a lehetőségek, akik meg tudnák tanítani nekünk a román nyelvet, legalábbis ha mi igényeljük, mert szerintem mi kell igényeljük, nem a tanár kell, hogy megmondja, hogy ez kell. A másik kérdés, ami feltevődik, hogy vajon a Babeç-Bolyai Tudományegyetemre felvételizők négy év alatt, esetleg öt év alatt megtanulnak románul? Hát, nekem vannak társaim, akik velem egyidősek, ott ugyancsak negyedévesek, és azt mondják, hogy ők - tehát magyar szakon vannak - azt mondják, hogy ők a román nyelvet a vásárlásnál, valamint az éjjeli hepajkodás által másnap kifizetendő büntetésnél használják. Abszolút nem tudják azt mondani, hogy ők ezáltal, hogy román környezetbe kerültek, ezáltal megtanulnak románul.
