Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
Tartalom
Bevezető 11 • Ha egy brit tudományos folyóirat elutasítja egy francia nyelvű tanulmány közlését, ezzel megsérti-e az európai jogot? Ilyen s ezekhez hasonló kérdések tömegével találja magát szembe, aki ma valamiképp résztvevője az európai felsőoktatásnak. Több tőlünk nyugatra található egyetemnek saját nyelvpolitikai bizottsága és szabályzata van; a finn Jyváskylái Egyetem tanácsa például 2004. októberében fogadta el a szabályzatát (lásd a Mellékletet kötetünk végén). A Kárpát-medencei egyetemeknek ilyen szabályzatai és bizottságai (szinte) nincsenek. Valamiféle nyelvpolitikája ezeknek az intézményeknek is van azért, de ezek a nyelvpolitikák mind implicitek, ad hoc jellegűek és rendszertelenek. Az egyébként csak köbméterben mérhető egyetemi szabályzatokban itt-ott szétszórva található nagyritkán valami, ami a nyelv(ek)re vonatkozik, de koherens nyelvpolitika nyomait sem lehet felfedezni ezekben a dokumentumokban. A kérdések, melyekre minden felsőoktatási intézményünknek szakszerű választ kellene tudni adni, számosak és égetőek. Ilyen kérdés mindenek előtt az, hogy ellentétes-e a magyar nemzeti érdekekkel a csak magyar nyelven történő oktatás? Ezt a kérdést ilyen „szent együgyűséggel”, pontosabban ennyire precízen, tudomásom szerint először Szabó Bálint fogalmazta meg, aki a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építész Karának professzora és az erdélyi épített örökség védelmében érdekelteket összegyűjtő Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. Az ő válasza, amit nemcsak a Magyar Kisebbség című folyóirat 2000/2. számában fejtett ki, hanem a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság kárpátaljai kihelyezett ülésén is Beregszászban 2005. július 5-én, kategorikus igen. Az erdélyi, magyar egyetemet végzett szakembereknek mindenek előtt versenyképeseknek kell lenniük, s ez Romániában a román nyelv és legalább egy világnyelv magas szintű ismerete nélkül lehetetlen. Szabó Bálint beszámolt arról is, hogy amikor 1998-ban a Babeç-Bolyai Tudományegyetemen négyszemeszteres műemlékvédelmi szakmérnök-képzést indítottak, úgy döntöttek, hogy a tantárgyak maximum 25%-át románul tanítják. Ez a kolozsvári döntés felelősségüket érző bölcs egyetemi professzorok döntése volt a tannyelvek megválasztásáról. De persze a tannyelvválasztással, mint az életesélyeket hosszú távra befolyásoló döntéssel, jóval korábban is szembesülnek az iskolások és szüleik. A mai közoktatást eluraló fejpénzes finanszírozás következtében sokszor beindul egy lefelé húzó spirál: a diákokért folytatott versenyben egyik iskola (vagy egyetem) a másiknál is lejjebb viszi a bekerülési küszöböt. így előállhat például olyan helyzet is, hogy ha egy magyar diák tanulmányi eredménye történetesen nem elegendő ahhoz, hogy bekerüljön a környéken működő magyar iskolába, de elég ahhoz,
