Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
118 Hollanda Dénes vezném a műszert, a rajzokat letenném az asztalra és egy szóra sem volna szükség. Tehát a műszaki szakmákban képesek vagyunk kommunikálni rajz által, nem kell egy szót sem szóljunk. Ez a mi előnyünk. Ezért hangsúlyozom az anyanyelvű oktatás fontosságát, különösen a műszaki oktatásban, nagyon fontos, hogy az alapfogalmak, az ismeretek tisztán kerüljenek az agykéregre. A humán szakokon nem így van. Különösen a kommunikáció szakon nagyon fontos az ország nyelve mellett idegen nyelvek ismerete is. Vásárhelyen az eredmények jók. Ha képesek leszünk így folytatni az akkreditációs folyamat végén, reményeim szerint, Románia egyik legjobb műszaki egyeteme leszünk. Ez pedig annak köszönhető, hogy kitűnő tanári karunk van és a diákok hozzáállása is nagyon jó. A jó eredményeknek több oka is van. Először is, a felvételi vizsga befejezése után láttuk az idén, hogy sokkal kevesebben jelentkeztek a műszakira, mint eddig, de a felvételi után kiderült, hogy többen jutottak be, mint az előző években. Miért van ez? Megnéztük az eredményeket, s kiderült, hogy ma már a diákok tudják, hogy hozzánk csak akkor lehet bejutni, ha tudnak. Tehát a gyenge diákok már nem is jelentkeznek nálunk felvételire. Csak a jól felkészült diákok jönnek, tudva azt, hogy nálunk az oktatás nagyon komolyan folyik, és hál’ istennek még vannak magyar diákok, akik szeretnének tudást is szerezni, nemcsak diplomát. A magyar diákok, akik csak diplomát akarnak, mennek a Petru Maior Egyetemre, felvételi nélkül bejutnak, és ami nagyon-nagyon keserves, maholnap már pénzért is diplomát kapnak. Ez nálunk nincs. Tehát ezért merem én azt mondani, hogy ha egy olyan egyetemen vagyunk, ahol a tudás a fő érv, akkor eljutunk a legjobb egyetem szintjére. Ez nemcsak az én véleményem, ez a kollégáim véleménye is. Néhány szót a tervekről. Nekünk 129 tanári állásunk van, és ebből 61 főállású. Szerencsénk van azzal, hogy a Petru Maior Műszaki Egyetemről a tanárok kezdtek átjönni - professzorok, előadó tanárok, adjunktusok - és remélem, hogy két éven belül mindenki átjön, aki magyar anyanyelvű azon az egyetemen. Nemcsak remélem, ez így is lesz. A 61 főállású tanár között nagyon sok fiatal van, és ezek a fiatalok kitűnően képzettek. Tehát megvan az a reményünk, hogy sikerülni fog az, amit elterveztünk. A következő tervünk, ami nagyon fontos: az infrastruktúra létrehozása. Elkezdtük felépíteni a Campus főépületét, remélem, hogy a jövőben több pénzünk jut az infrastruktúra fejlesztésére. Egyelőre nem indítunk új szakot, azért, hogy a laboratóriumunkat fel tudjuk szerelni. Tehát remélem, hogy az infrastruktúránk meglesz. Előttünk álló feladat a tudományos kutatás megszervezése. Szeretnénk eljutni oda, ahol a Petru Maior Egyetemen is voltunk: egy kutató-tervező-szolgáltatócsoport létrehozásához, amelyik önellátó, non-profit vállalkozás lenne. E csoport fenntartására nem kérünk pénzt sen-
