Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata

Egyetlen egyeteme vagyunk Romániának, ahol csak a felvételi eredmény számít 115

is, a kommunikáció meg a pedagógiai szakokon. Az én véleményem az, hogy egy szakembernél nagyon fontos, hogy minél jobban képzett legyen, minél magasabb szintű tudással rendelkezzen. Ahogy ezt ma hallottuk, ez akkor lehetséges a legjobban, hogyha az illető anyanyelvén tanul. Többször mondtam el különböző alkalmakkal, hogy azért van szükség a magyar nyelvű oktatásra, mert az anyanyelvű oktatás hatásfoka a legnagyobb. Tehát ezért küzdöttünk mi annyira a magyar nyelvű műszaki felsőoktatás megteremtéséért. A saját példámat is említhetem: amikor Háromszékről Brassóba kerültem, egy szót sem tudtam románul. Bizony mind a középiskolában, mind az egyetemen komoly nehézségeim voltak. Amikor az egyetemen a tanár elmagyarázta a megoldandó problémát, nem értettem miről beszél; csak akkor lett világos mindaz, amit mondott, miután felrajzolta a táblára az elmondottakat. Vagy első éven a kémia órán, egy sort írtam a füzetembe, a következő sort üresen hagytam, mert nem tudtam olyan gyorsan írni, ahogy a tanár beszélt, a mondat lényegét pedig nem voltam képes lejegyezni. Ha én ezeket a tantárgyakat mind anyanyelven hallgathattam volna, merem állítani, hogy sokkal jobb eredménnyel végzek. Nem lehetek azonban elégedetlen, mert így is második voltam az évfolyamon magyar létemre, de mindig éreztem, hogy sok mindent jobban megértettem volna, hogyha anyanyelven tanulok. És ez a meggyőződés bennem ma is megvan. Beszéltem olyan diákokkal, akik azért hagyták ott a kolozsvári Műszaki Egyetemet, mert nem tudtak eléggé románul. Átjöttek a Sapientia Tudományegyetemre és nálunk jó eredményeket értek el, és nagyon jól érzik magukat.

Elgondolkozva a Szilágyi rektor úr által mondottakon, hogy hogyan lehetne megoldani a kétnyelvű oktatást, így most hirtelen azt mondom, hogy ezt meg lehetne oldani. Az egész pénzkérdés. Éspedig: ha a beiskolázási számot legalább a duplájára lehetne emelni, el lehetne indítani a két képzést párhuzamosan. A diák oda iratkozna, ahova akar. Pillanatnyilag ellenben olyan kicsi a beiskolázási szám, amelyet a kuratórium hagyott jóvá, hogy az egynyelvű oktatást is alig bírjuk finanszírozni, mert tudjuk azt, hogy nálunk - legalábbis Romániában - akkor volna gazdaságos egy szakon az oktatás, ha legalább nyolcvan diák hallgatja az előadásokat. Nekünk egyetlen szakunk sincs, amelyen nyolcvan hallgatót hagyott volna jóvá a kuratórium. Tehát hogy a most létező szakokat kétfelé osszuk, azt nem bírnánk anyagilag. Sőt, most is úgy oldjuk meg a hallgatói létszám növelését, hogy két-három szakon adunk elő egy időben, ha a tantárgy ugyanaz.

Ami a Sapientia Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karát illeti, el szeretném mondani, hogy 2001-ben öt szakkal indultunk, mivel az önértékelő dossziéink beadása után, mind az öt szakra megkaptuk a működési engedélyt az akkreditáló bizottság részéről. Egyetlen