Kontra Miklós (szerk.): Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika. Konferencia a tannyelvválasztásról Debrecenben, 2004. október 28-31. - Disputationes Samarienses 6. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
III. A Kárpát-medence magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézményeinek gyakorlata
Ónálló erdélyi magyar felsőoktatási hálózatra van szükségünk! SZILÁGYI PÁL Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszereda Nem előadással készültem a konferenciára, egy hozzászólással szeretnék bekapcsolódni a vitába, megvilágítani a felvetett kérdések néhány aspektusát, amelyek az egész erdélyi magyar felsőoktatást érintik. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektoraként mutattak be. Tényleg az vagyok, de ezt megelőzően a Babeç-Bolyai Tudományegyetem prorektora voltam 1996 és 2000 között. Az egyetem oktatási ügyeit vezettem és a magyar tagozat kiépítéséért fáradoztam. Átéltem a ’89 előtti átszervezések, sorvasztások viharait, mivel 1951 óta napjainkig életem teljes mértékben az erdélyi magyar felsőoktatáshoz kötődött. Egyetemi tanulmányaimat 1954-ben végeztem a Bolyai Tudományegyetemen, ugyanitt 1959-ig tanársegéd voltam. Megéltem az Egyetem felszámolását, a Babeç Egyetemmel való egyesítését. El tudnám mondani azt, milyen szakmai feltételeket nyújtott a Babeç-Bolyai Egyetem - meg kell mondanom, ezek nagyon jók voltak - viszont azt is, hogy hogyan számolták fel ott szinte száz százalékosan a magyar nyelvű oktatást. Megértem '89-et, '90 első napjait, amikor megpróbáltuk újrateremteni a Babeç- Bolyai Egyetemen a magyar nyelvű oktatást. '94-től a funkcióm szerint foglalkoztam a magyar nyelvű oktatás fejlesztésével, mert dékánhelyettes voltam a Matematika-Informatika Karon. ’96 és 2000 között rektorhelyettes voltam, az oktatásért feleltem. Ez a periódus, tulajdonképpen ’90-től kezdve, hangsúlyozottabban ’93-tól, volt az az óriási pezsdülés és fejlődés a Babeç- Bolyai Egyetem életében, amely a magyar oktatást arra a szintre, nagyságrendre és minőségre hozta, amivel ma már méltóan tudunk dicsekedni. Itt Nagy László kollégám részletesen bemutatta a Babeç-Bolyai Tudományegyetem jelenlegi nagyságát és komplexitását. Egy dolgot nem mondott el, ami nagyon pozitív: ’89-ben alig több mint száz magyar oktató tanított a Babeç- Bolyain, ezeknek az átlagos életkora ötven-valamennyi volt. Most közel háromszáz magyar tanára van az Egyetemnek, átlagos életkoruk harminc-valahány év. Tehát húsz évvel fiatalabbak az Egyetem magyar oktatói. Képzeljék el azt, hogy ha csak a lendületét veszem ennek az oktatói testületnek, milyen különbség van a régi és az új gárda között! A Babeç-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata egy olyan önállósodási folyamatba kezdett, amely
