H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
90 Beke Zsolt 10 „A Tökéletes Homeosztázis (TH) az Evolúció spekulatív végkifejlete." Az ibolya illata, 68. 11 Jacques Derrida: Grammatológia, Magyar Műhely - Életünk, Szombathely - Párizs, 1992, 75. 12 „Ha azt a minimális ismeretet keressük, akkor elsősorban arra jutunk, hogy a szemléleti test és a szemléleti mozgás látszatok. És a látszatmozgások és a látszattestek keresztül-kasul, összevissza nevezhetők szavainkkal.” Az ibolya illata, 76. 13 Az ibolya illata, 47., illetve 73. 14 Az ibolya illata, 76. 15 Szabó G. Zoltán - Szörényi László: Kis magyar retorika, Helikon Kiadó, Budapest, 1997, 117. Más definíciók is hasonló értelmezést adnak, például Quintilianus szerint a paranomázis szónoki figura, mely kettő vagy több egymáshoz közel található, hasonlóan vagy teljesen egyformán hangzó szón alapul, ezek a szavak eredhetnek ugyanazon tőből is, de lehetnek olyanok is, melyek jelentésében nincs semmi közös. 16 Paul de Man: Ellenszegülés az elméletnek, In: Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció, Cserépfalvi, h. n., é. n., 103. 17 Talán nem véletlen az sem, hogy Roland Barthes is egy ilyen ismétlésen alapuló alakzat, az anafora segítségével írja le a konnotációt. Ld.: Roland Barthes: SZZ, Osiris, Budapest, 1997, 19. 18 Az ibolya illata, 106. 19 Ld.: Beke Zsolt: JEL - „JEL", a vizuális költészet formanyelvéről, Kalligram, 2001/3-4. 20 Az ibolya illata, 114. 21 Az ibolya illata, 16-17. 22 Persze nem redukálható a „jeľ’-ek jelentése ezekre a mondatokra, a szövegkontextusból kiragadott részletek csak valamiféle értelmezésorientációt próbálnak meg képviselni. 23 Az ibolya illata, 356. 24 Az ibolya illata, 358. 25 A paranomázis itt a leírásra, a „jelölésre" tett kísérlet folytonos visszatérésében érhető tetten.
