H. Nagy Péter (szerk.): Disputák között. Tanulmányok, esszék, kritikák a kortárs (szlovákiai) magyar irodalomról - Disputationes Samarienses 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Az ibolya illata
88 Beke Zsolt san túlhaladottá korábbi értelmezései. Amennyiben - pusztán a magyarázat kedvéért, s a „jel’’-ek eleve-lefordíthatatlanságának tudatában - verbálisán próbáljuk megközelíteni ezt a különbséget, akkor a ffl jellemezhető például azzal a verbális mondattal, hogy „Ő sokan van egyedül” (96. oldal), de azzal is, hogy „önmagáról szóló gondolatai” (100. oldal)22. Érdekesnek bizonyul a megnevezés problémájának szempontjából az, ahogyan a regénybeli elbeszélő a szöveg egy pontján megpróbálkozik egy bizonyos szék (kalligramikus) leírásával, vagyis kísérletet tesz a valóság változatosságára a nyelv változatosságával felelni (és bizonyos szempontból Joseph Kosuth Egy és három szék című művének újrafogalmazására). Miután „egy” székhez és „a" székhez kapcsolható asszociációk, történetek sokaságát sorolja fel ironikusan, arra a következtetésre jut, hogy „ő mégis nemegyszer, ismétlem, NEM EGYSZER, eltávozott alólam, mert hiába próbálkoztam a megnevezésével, jelentése kicsúszott az ülepem alól”.23 Mivel a szék leírásában kapott helyet, ez is a szék leírásának részeként olvasható, ugyanakkor azonban az elbeszélő igyekezete szerint itt nem a dolog jelenik meg, csak SZÓ van róla, hiszen ha valaki azt mondaná, hogy „foglalj helyet, barátom, hát ennél nagyobbat már nem is lehetne tévedni”24 - tér vissza a motívum. Azonban azt is észre kell venni, hogy a szöveg során mindvégig nem a megnevezés lehetetlensége, hanem az arra való személyes képtelenség hangsúlyozódik. A szék megnevezésére tett kísérlet, a „valóság szóba öntése” elkerülhetetlen kudarcát újra a paranomázis működése teszi nyilvánvalóvá: miután a tárgyalt szövegrész nem a szék, hanem a szék leírásának kalligramja, talán ebben, a fejezet címének tekinthető mondat (Egy szék leírásának Kalligramja) paranomatikus25, a létezőket is szavaknak tételező felfogás („létezők is szavak, amelyeket mi nem tudunk kimondani”) - vagy más elmélet felől közelítve: a nyelvi megelőzöttség - irányába ható csúsztatásában lesz megragadható az az elmozdulás, amely egyrészt túlmutat a(z újra és újra megpróbált) megnevezés lehetségességén, másrészt az értelemkonstitu-
